Elhiszitek, ha azt mondják, hogy szépek vagytok?

nem, van önkritikám :D

Ha tényleg szép vagy, még az is szubjektív valamilyen szinten, mert mindenkinek más tetszik. Pl. szerintem Emma Stone nagyon szép, másnak meg borzalmas.

Dettó olyan vagyok mint te :) Én zavarba jövök kicsit, mert utálom az orromat, szerintem szélesebb a szám, mint kéne, kisebb a szemem, mint kéne, stb... De elsőre nem elemzi ki senki az arcodat, egyszerűen csak rád néznek és az összhatás miatt kiszalad egy, "jaj, de szép lány vagy" mondat a szájukon. Sokszor mondták már nekem is, anya is gyakran jön haza, hogy a kollégái láttak és mondták, hogy szép a hajam vagy tetszett ez rajtam meg az... Ha vele vagyok és új emberrel találkozunk, rendszerint mondják, hogy "de szép lányod van". Én mégis kritizálom magamat, mert én a hibáimat látom, ha a tükörbe nézek.

Egyébként koncertről nekem is szóltak már le :D Na attól aztán totál elsüllyedtem volna. Nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Néha szépnek látom magam, de ha ezt szóvá is teszik, akkor teljesen elbizonytalanodom és nem is igazán hiszem el. Mondjuk én önbizalomhiányos vagyok :D Szóval megerősítelek téged, de ennyi után már el lehetne igazán hinni, hogy nem csak jópofizni meg kedveskedni akarnak :) Amellett, hogy természetesen nagyon szubjektív dolog ez.

(Emma Stone meg szerintem is nagyon helyes lány:))

Ugye kinek mi a szép... (szerintem Emma Stone kifejezetten csúnya.)

Ha sokan mondják hogy szép vagyok elhiszem. Főleg ha tök idegenek teszik. Miért mondanák hogy szép vagyok, ha nem úgy gondolják, semmi értelme. Mert családtag még mondhatja vigasztalásképpen, vagy mittudomén, de idegenek nem.

Azt észrevettem magamon, hogy én csak a hibáimat látom, ezért tartom magam csúnyának. De mások meg pont a hibáimat nem figyelik, talán ezért látnak szépnek.

A szépség nagyon relatív. Ha napi száz ember állítana meg az utcán, hogy szép vagyok, közben meg én csúnyának érzem magam, akkor hiába mondanák, nem hinném el. És ez igaz fordítva is: ha szépnek látom magam, akkor nem érdekel a többi ember, még ha ők nem is így gondolnák. Szerencsére a második eset vagyok: tudom magamról, hogy szép vagyok, mert hiszek a tükörnek. Ezek után pont nem hatna meg, ha valaki azt mondaná, hogy csúnya vagyok(mondjuk ilyenre még nem volt példa.) De néha én magam látom rondának magam, és akkor muszáj önmagamra hagyatkoznom, és elhinnem saját magamnak, hogy én igenis szép vagyok, csak ma a rossz kedvem miatt ezt nem veszem észre.

De ha sok vadidegen mondja neked, hogy szép vagy, akkor a közízlés szerit nyilván az vagy(: