Csak én gondolom úgy, hogy a szépség túlértékelt a mai világban? Főként azokhoz szólok, akik nincsenek megelégedve magukkal, mert szerintem nem a külső az, ami számít!

18 éves lány vagyok és teljesen ki akaszt az, hogy nem kevés ember túlságosan is a testével van elfoglalva. Sőt, ami rosszabb: mások testével, és ahhoz méregetik magukat, vagy éppen céltáblát keresnek, akit gúnyolhatnak azért, mert nem néz ki olyan jól, vagy legalábbis nem úgy, ahogy beleférne a világképükbe.

Rengeteg testképzavaros embert látok nap mint nap, akinek semmi önbizalma és ezen csak ront, ha anorexiássá fogyasszák magukat, vagy épp bulémiásak lesznek. A vékonyakat meg az őrjíti meg, hogy nem tudnak felszedni pár kilót. Azontúl ott van a sok bunkó, aki képtelen kedves lenni, vagy legalábbis toleráns lenni egy kicsit. Például kijelentik, hogy a kövér emberek egyszerűen gusztustalanok. Ettől ugyan senkinek nem lesz jobb.

Meg lehet érteni, hogy akinek a testi adottságai szemrevalóak, akár férfiről, vagy nőről van szó, az mindenképp imponáló mások számára. Azonban nem jó politika az egekben tartani a mércét. Szerintem nehéz olyanokkal, akik válogatósok és nem jó nekik akárki, és még csodálkoznak, ha egyedül vannak. A másik végletnek meg bármi jó lenne, de semmi önbizalmuk nincs, mert azt hiszik olyan csúnyák, hogy senki sem fogadná el őket párként. Csúfolódni gyerekes, aki pedig nincs jó véleménnyel saját magáról és még hangoztatja is, hogyan várná el, hogy mások elégedettek legyenek vele?

Ha van is hibánk, nem kell hangsúlyozni, akkor sem, ha külső hiba, akkor sem, ha belső. Senki sem tökéletes. Ezt el kell fogadni. Annak is, akinek másokkal van állandóan problémája és annak is, akinek magával van gondja. Az életben ezer és ezer fontosabb dolog van annál, mint a saját szépségünkkel és mások kinézetével foglalkozni.( Nyilván nem a test alapvető ápolására célzok. ) A szépség relatív, mindenkinek mást jelent. Rondának tartani magunkat és rondának nevezni másokat semmilyen eredményre nem vezet.

Céljaink, álmaink lehetnek a külsőnkkel kapcsolatban, ha teszünk is érte, jobb lehet a közérzetünk, de nem ennek kéne a világunk középpontjában állnia. Ez annyira felszínes és üres dolog. Néha úgy érzem, hogy a korombelieknek semmi más gondja nincs, mint a kinézetükkel történő foglalkozás. Milyen jó lenne, ha mindenkinek ez lenne a legnagyobb problémája! Nagy kár, hogy nem így van.

Az egészséges életmódot fontosnak tartom én is igyekszem tartani magam hozzá, amennyire lehet. Fontos lenne, hogy egy gyereket ne engedjenek a szülei elhízni, mert egy duci gyereknek felnőttként nehezebb lesz lefogyni, mivel a felszaporodott zsírsejteket nehéz eltüntetni. Felnőttként a szírsejtek nem a száma, inkább a terjedelme nő meg. Szóval, ha egy felnőtt meghízik, de gyerekként vékony volt, akkor megduzzadnak a meglevő zsírsejtjei. Ha egy gyerek hízik meg, akkor a zsírsejtjei szépen osztódnak, nem pedig megnőnek. Egyértelmű, hogy sok zsírsejt mellett az ember hízékonyabb és nehezebben fogy.

A legtöbb ember nem tehet arról, ha gyerekként duci, mert mondjuk etetik, és később szenved a kilóival. Örök életére hízékony marad és ezt tudomásul kell venni. Csak speciálisan egészséges életmóddal lehet ebben az esetben a jelenlegi "súlyfölöslegmentes szépségideálnak" megfelelni. Sokaknak ez szenvedés és meg lehet érteni, miért. Nem kötelező fogyózni és kínlódni, ha a súlyfölösleg nem veszélyes mértékű, mert ez tényleg nem a leglényegesebb dolog a világon! Aki pedig vékony, az se érezze magát emiatt rosszul! Azontúl nem lehet mindenkinek szép arca, szép lába, szép melle és hátsója és nem lehet minden pasi izmos, sármos, meg még sorolhatnám. Az, aki csak szekálni tudja a másikat értelmes tanács nélkül inkább tartaná meg a véleményét! Tennének egy szívességet a világnak ezzel.

Én nagyon örülnék, ha az emberek nem elégedetlenkednének folyton és elfogadnák, ami van. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Nem kell mindenbe beletörődni, de nem is szabad mindenre bíráló szemmel nézni! Ha tudunk, próbáljunk meg segíteni. Másokon és magunkon is. Ne terjesszük se más, se a magunk rossz hírét a nap 24 órájában. Attól talán jobb lesz? Csendben kell maradni és hagyni kell kitárulkozni azt, amit általában nem szoktunk a kirakatba tenni: a valós énünket. Amellett a szépség kérdése teljesen eltörpül.

Én tudom magamról, hogy nem vagyok szép, mert tisztában vagyok azzal, hogy a többség mit tart szépnek. Nehezen fogadtam el, de nagy nehezen sikerült. Mennyivel jobban érzem most magam! 163 cm vagyok, 64 kiló, 88-70-100, 38-as ruhamérettel, unalmas barna hajjal és barna szemmel, és tényleg semmi különleges nincs rajtam. Ha lefogynék 10 kilót, akkor kimondottan utálnám magam. Mit érdekel, hogy más 170 cm és 56 kiló? Akkor sem lennék jobb csaj, ha fogynék, mert a csontvázam nem tudom lefaragni, a csípőm ugyanúgy széles lenne, a lábaimmal se tudok mit kezdeni és az arcommal sem. Inkább vagyok mindenhol egy kicsit kerek és tökéletlen, semmint, hogy azzal gyötörjem magam, hogy tökéletesebb legyek, mert úgy sem leszek az. Mondták már, hogy aranyos meg cuki vagyok, a személyiségem miatt, persze. Engem ez tölt el a legnagyobb boldogsággal, hiszen tudom, hogy a belső értékeimmel nincs baj. Sosem a rosszat keresem először az emberekben. Utálom a sztereotípiákat is. Mindenkinek kell adni egy esélyt, de elsősorban magunknak. Ostobaságoknak pedig nem szabad hinni!

Remélem más is egyet ért ezzel. :)