Megcsináltassam, ne csináltassam? Bíztatást kérek lányok

Szia! En 22 vagyok. Egy eve csinaltattam meg de mar megbantam.. szexi, izgi, szuperek az uj ruhak, fehernemuk.. egy darabig. Nem erzem azt, hogy onmagam lennek es lehetetlen nem eszrevenni (erintesre).

En a helyedben tobbszor is atgondolnam, ugyanis ez nem csak egy rutin szepsegapolasi kezeles. Ez annal sokkal tobb, lelkileg testileg is megvisel. Utana 3 hetig fajdalmaid lesznek, az elso heten fajdalomcsillapito nelkul meg sem maradtam. Jol gondold at! En ha ujra atgondolhatnam, szules utan csinaltatnam meg. Szep estet!

Én pasiként azt kérdezém, milyenek pontosan.

Azért, mert ismerek több lányt/nőt, aki a férfiszemmel gyönyörű kebleire azt mondta, hogy "nagyon csúnya".

Szóval az, hogy egy nőnek nem tetszik a saját melle még nem jelenti azt, hogy azok nem szépek.

Ilyen hirtelen véletlenül se döntsd el. És végképp ne idegenekre alapozd a döntésed.

Nekem nagyon csúnyák voltak a melleim. Tubuláris melleim voltak. Utáltam magam. Pedig aki szeretett, az velük együtt szeretett. De 13-14 éves koromtól kezdve fontolgattam.

Végül egy éve 27 évesen szántam rá magam.

Nekem is kicsi és természetes formájú. Nagyon fontos volt számomra, hogy nem akarok látványosan kerek magasan ülő melleket. Csak szép, természeteset. Formára az is lett, tapintásra keményebb, mint egy természetes mell... de egyáltalán nincs rossz tapintása.

De ez is függ márkától és fajtától is.

A fájdalom nagyon egyéni. Én 3 hét után kezdtem magam ismét embernek érezni, de valójában az első négy hónap folyamatos szenvedéssel, és nehézségekkel járt. Fél év elteltével mondhattam azt, hogy na most már tényleg minden olyan mint a műtét előtt.

Ez függ a műtéti technikától, az egyéni gyógyulási képességektől stb, sok mindentől.

Nekem is volt felvarrás, plusz implantátum, és még a szöveteket is át kellett alakítani, hogy tényleg szép legyen.

De életem legjobb döntése volt. Hiszen megkaptam azt az önbizalmat, ami sosem volt. Végre nem szégyellem a testem. Minden fájdalmával és nehézségével megérte.

De annak is örülök, hogy nem vágtam bele túl korán. Ugyanis nem a műtét a nehéz, hanem az utána következő időszak. Ami elég hosszúra tud nyúlni. És az ember türelmét veszti, nyűgös lesz mert segítségre szorul. Mert mondjuk 4 hete műtöttek de még mindig nehezedre esik összegumizni a hajad, pedig már szabad... szóval nehéz!

És erre nem nagyon lehet felkészülni.