Mivel tudnám elérni, hogy ne féljek és még a barátomnak is nagyon jó legyen?

És 3 éve ez megy? Nem találod egy kicsit soknak?

Csoda, hogy még veled van.

Nőgyógyász a testi bajaidra és pszichiáter az irreális félelmeidre.

Vaginizmusod lenne?

Vagy a pia, de az a vaginizmuson nem segít.

Igazából el kell döntened, mitől is félsz.

A fájdalomtól, vagy attól hog meglépsz egy dolgot, amitől már minden megváltozik - szóval a változástól.

Ha ez összeadódik, kész a para.

A nővé válástól nem kell félj, ott a barátod aki szeret és türelmes is, nagyon szép élményeid lesznek vele.

A fájdalomtól pedig miért is félünk? Belehalni nem fogunk, annyira nem fáj, sőt lehe hogy semennyire nem fog.

Sokkal inkább a fájdalomra adott reakciónktók tartunk, hogy elveszítjük a tartásunkat és hogy hogyan fogjuk majd lereagálni.

Nézd, nem kell félni a behatolástól. Nem műtét, nem egy új járatot nyitnak rajtad, ahová belédbújik a barátod, az a barlnag születésed óta ott van, úgyhogy igazából csak egy apró méretre igazításról van szó. :)

HA nyugodt vagy én nem feszülsz ellen, sima ügy.

És ha kellemetlen, szólsz a párodnak. Nem hiszem, hogy némán kellene tűrni mindent, ami nem esik jól. Kommunikáció, ennyi az egész.

én is féltem tőle...tudod h küzdöttem le?

kellően felizgatott,megcsókolt,akkor már tudtam h most lesz az a pillanat...becsuktam a szemem és csak arra gondoltam h szeretem őt és nincs mitől félnem,úgy is vigyáz rám és ha nem birom úgy is szólok és kiveszi.nekem előtte mondta h türelmes lesz és csak akk csináljuk ha én is szeretném,közben mikor néha felszisszentem h fáj folyton kérdezgette h kivegye-e,de nem hagytam...aztán levetkőztem a gátlásaimat és átment az egész élvezetbe... :) Ne gondolj arra h fájni fog. ha ilyen régóta együtt vagytok és idáig nem volt gond ezzel,ezután sem lesz :)