Kezdek 31 évesen, szűz férfiként begolyózni, és már féltem az agyamat is, mert már minden 2. este azon agyalok, hogy vajon szűz vagyok-e vagy sem, esetleg ez egy rossz tréfa az élettől? Féltem a józan eszemet.

Nézem egyes ismerősömet, hogy már stabil kapcsolatban él évek óta, sokszor van baba is már stb. Megint más ismerősökre ránézek, akik tudom, hogy szintén 30 körül vannak és szűzek, hát látszik a legtöbben az életundor valamilyen szinten. Vagyis a képeken ezt érzem, ez érződik, kevés mosoly stb. Néha már kezd az agyam megkattanni és azt hiszem, ez nem a valóság, rossz tréfa az egész, biztosan nem is vagyok szűz, tuti voltam nővel. Aztán gondolkodom, és rájövök, soha nem voltam és még csak nem is csókolóztam nővel. Ilyenkor mindig az életem elvételén agyalok, mert felesleges így élni. Nem tudom megemészteni, hogy értelmiségiként egyetlen nőnek sem kellettem, mind elutasított, más utolsó, nálam rondább férfiak max 10 plusz nővel is voltak már együtt. Nem mintha érdekelne a szám, egy is elég volna, ha az lenne az igazi. De érződik az ember minden egyes mozdulatán, ha 30 felett is szűz. Mit tehet az ilyen ember? Pszichológus? Messze lakom a nagyvárostól, hogy igénybe vehessem. Van állásom, de nem keresem magamat rommá, hogy havi 20 ezret neki ajándékozzak (nem tudom mennyi, csak sacc az utazással együtt, nem hiszem, hogy olcsóbb).