Miért fáj az nekem, hogy 30 éves szűz férfiként mindenből kimaradtam a nőkkel kapcsolatos dolgokból, azt a fajta szocializációs folyamatot egyszerűen átugrottam és ez irányú kognitív fejlődésem kifejletlen?

Egy rendes férfi volnék, aki tiszteli a nőket, ez pedig a magány fő forrása, ha mellé átlagos megjelenésű, nem beszédes típus. Hiába hozom én fel azt, hogy sokdiplomás, nagyon nagy ,,szerszámmal" rendelkező (engedjétek meg, hogy leírja, nem dicsekvésképpen. Nem is célom, csak érdekességként hoztam fel)férfiként egyiknek sem tudtam hasznát venni a nőknél, mert nem kaptam esélyt a visszahúzódó, introvertált énem miatt, ami elnyomja a másikat, amelyik a legtöbb nőnek lényegesebb. Egy férfi élhet teljes életet, ha a munkájának, hobbiknak, sportoknak él és elfelejti a nőkkel való minden téren való érintkezést? Nehéz lesz megállni? Szerintetek (tudom nem ismertek, de ki mit tapasztal ez ügyben)?