Nem merek bízni a fiúkban a régi traumák miatt, mit tegyek?

Szóval volt egy 3 hónapos kavarásom még 5 éve, a srác bi volt, de én teljesen hullaszerelmes voltam belé. Ő le akart velem feküdni, 1X próbálkozott, hogy bízzak benne, meg minden, de én nem mertem, egyszerűen a lehető legrosszabb dolgok jutottak ezzel kapcsolatba eszembe, hogy mi történhet majd. Az orál viszont megvolt, és a srác utána csak kihasznált természetesen, még egy csomószor akarta hogy leszpjam, úgy, hogy ő nekem nem csinált semmit sem. Természetesen én megtettem neki, mert úgy éreztem, hogy életem szerelme, de aztán mikor egy másik lánnyal láttam az orrom előtt kavarni, hogy előtte hitegette nekem, hogy ő neki annyira nem is tetszik (húzta az agyam), összetörte a szívemet, de teljesen. Egy teljes évig utána megviselt, le is fogytam, kórosan sovány lettem a stressztől/depressziótól, és kihatással volt életem minden területére sajnos, az egyetemen is megbuktam (külföldre jártam akkor egyetemre).

Azóta volt egy pár hasonló helyzet (azért nem teljesen ugyanolyan, mert azokba a srácokba nem voltam szerelmes, csak nagyon tetszettek, meg nagyon szimpatikusak voltak nekem kinézetre, mindenhogy!). Például volt egyszer, hogy egy buli után felmentem egy fiúhoz, aki mellesleg rohadt jól nézett ki és odáig voltam a kinézetéért. Amúgy rendes is volt, a szobájában nagyon-nagy rend volt, és másnap délig maradtam nála, végig rendes volt velem és nagyon kedves (tudom, csak dugni akart...:D). És egyszerűen annyira rányomta a bélyegét arra, mikor nála voltam, hogy ő is biztos csak kihasznál, meg megdug és utána soha többet nem áll velem szóba és tele voltam kételyekkel, pedig így utólag ő tényleg nagyon rendes és kedves volt és sztem szex közben is végig figyelt volna rám, meg csak olyat csinált volna velem, amivel én is komfortba vagyok.

Mellesleg utána soha sem keresett, én ráírtam, mert otthagytam nála valamit a szobában, ő beláttamozta, nem válaszolt.

Mostmár tanultam és nem hagyom magamat kihasználni ilyen nárcisztikus jellemű emberknek semmilyen téren, de túl bizalmatlan lettem ennek a tapasztalatnak köszönhetően és félek, hogyha tényleg valaki komolyabban akar majd velem kezdeni, és én is vele, akkor megint csak összeesküvés elméleteim lesznek a szeretkezéssel kapcsolatban, meg a legrosszabbat fogom benne látni és elcseszem a kapcsolatot.

Azt tudni kell, hogy pszichózisom van, kezeltek/nek vele, gyógyszert folyamatosan szedek, pszichológushoz is járok, de nem hiszem hogy MINDENBEN ez a faktor lenne a hunyó, hanem a korábbi tapasztalatok is. Nem tudják az orvosok, mi a bajom pontosan, de átmeneti és akut polimorf pszichózisos zavar volt feltüntetve a kórházi jelentésemen, és a mostani dokim szerint valami paranoid-schkízishez hasonlít, de nem olyan súlyos, átmeneti depresszív állapotokkal fűszerezve (de NEM mániákus depi).

Szóval lényeg az, hogy attól félek, hogy szex közben kinevetnek, megaláznak, kihasználnak (ismét), megdugnak és otthagynak, béna leszek, hasonlítgatnak, elpletykálják a magánéletemet, ...stb.

Ismerkedni merek, abba nincsenek gátlásaim, de mikor az intimitás és a szeretkezéshez kerülnénk, akkor csak a rosszat látom a szemeim előtt.

Mit tegyek? Normális ez? Egyáltalán tegyek valamit? Tudom, van aki házasságnál szexel először. Én ezt azért nem akarom kivárni, de valahogy nagyon bizalmatlan vagyok az emberekkel. Az összessel.

Válaszaitokat köszi!