Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Szexualitás » Egyéb kérdések » Mi a franc lehet velem?

Figyelem! A Szexualitás kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mi a franc lehet velem?

Figyelt kérdés

15 évesen elkezdtem biszexuálisként hivatkozni magamra. Logikusnak tűnt, mert folyton srácokba voltam szerelmes, de mindig megnéztem a lányokat, szép lányok közelébe nem akartam menni, mert gondoltam biztos heterók, nehogy zavarba jöjjek és pittyegni kezdjen a gaydarjuk. Rengeteg lány volt, aki tetszett valamennyire és zavarba jöttem tőle, a legjobb barátnőmmel volt ilyen "mini szerelem" szerű érzésem, nem tudom pontosan mit éreztem iránta, csak, hogy jó érzés volt megölelni, aranyosnak láttam és néha volt olyan gondolatom, hogy kéne vele olyan dolgokat csinálni, mint a párok szoktak egymással. De ezeket mindig elnyomtam azzal, hogy "ő csak egy barát, nem leszbikus, mondta, hogy smárolta már le lány és nem szerette" úgyhogy ahányszor ez átment az agyamon, próbáltam másra gondolni. Aztán elmentünk egy kirándulásra egy időre és onnantól kezdve tudtam, hogy, ha vonzódna is a nőkhöz, akkor se kéne vele lennem, mert hosszútávon idegesít és túl introvertált.

Aztán még ott van az, hogy van egy srác, aki gimi elején megtetszett. Ilyen Hotel Transylvania "zing pillanat" volt, mikor először láttam. Úgy gondoltam muszáj vele összebarátkoznom, mert aranyos, kedves és védtelen, aztán ott tartottunk, hogy mindent megbeszélek vele, ölelgetem, színházba megyünk együtt meg ilyesmik, belezúgtam nagyon, erre rájött, bevallottam, de barátok maradtunk. Vele viszont nem nyomódtak el ezek az érzések, rengetegszer azt éreztem, hogy nem megcsókolni a világ legemberpróbálóbb feladata, volt, hogy úgy éreztem elfolyok kb ok nélkül, folyton izgultam, zavarba jöttem.

És most ott tartok, hogy nem tudom mi van velem. Mert, ha látok egy szép lányt/nőt, akkor végigfut a fejemen, hogy milyen jól néz ki meg van ez a tipikus "elakad a szavam" pillanat, de mikor leszbikusokat nézek, mindig az jut eszembe, hogy "jó nekik, de én nem akarok ilyen meleg lenni"

Az ellenkező nemnél meg van egy nagyon limitált, kb 1-10%, akit külsőre vonzónak tartok, kb ugyanennyi vagy kevesebb, akit belsőre és, hát az nem elég, hogy én mit gondolok, neki is vonzódnia kell hozzám, ami általában nem szokott mind teljesülni. Úgy érzem egy jó pasit találni nekem olyan lenne, mint tűt keresni a szénakazalban.

Ott van még a problémámnak az a része, hogy itthon nagyon piszkálnak azzal, mennyire nem bírom az érintést és, ha megyünk valahova, pl vendégségbe, akkor ott se szeretem, ha fogdosnak, puszit kell adni, meg ilyenek. Volt egy srác (egy másik, mint az előző), akivel párszor találkoztunk és le akart velem feküdni (akkoriban még én is vele), ő is azt mondta, hogy darabosan ölelek és onnantól kezdve bénának éreztem magam és elkezdtem félni, mikor a barátaimat, szimpla sulis társaimat ölelem, hogy mit gondolnak valyon rólam. Úgy érzem minden ilyen érintkezés előtt meg kell kérdeznem az adott illetőt, mert derült égből villámcsapásként furcsa lenne, de így talán még furcsább. Az a szar ebben, hogy én szeretek ölelkezni és nagyon vágyom rá, hogy valaki szeretgessen és, ha majd úgy esik fogdosson és szeretkezzünk egymással, de nagyon pánikolós vagyok, ami ezeket az érintéseket illeti. Talán, ha pár hétig vagy hónapig látnám, hogy a másik TÉNYLEG akar engem és elfogad, akkor nekem is menne, de addig szerintem senki nem menne el velem.

19 vagyok és elromlottnak érzem magam. Még sose csókolóztam, 1 db egy hónapos kapcsolatom volt még alsóban, de az nagyon gáz volt. Aztán volt ez a darabosan ölelős csávó, ő fogdosott, de nem volt hajlandó csókolózni, azt mondta szexnél sem biztos, hogy fogunk (úgyhogy többek közt azért is dobtam, mert érzelemmentesen akart velem dugni, mint egy prostival), majd miután karácsony és január eleje közt volt egy ilyen mental breakdown-om, hogy "miért nem szeret senki? Miért vagyok egyedül? Utálom ezt!" randiztam egy sráccal, de már Messengeren is nagyon érdektelen volt, ott helyben kínos volt, megölelt, és nem éreztem semmi jót, csak, hogy ez megy a "szar ölelések listájára" és utána 2 hónapig nem akartam barátot egyáltalán és pornókban is "fujj" meg semleges érzést váltottak ki belőlem a péniszek és a férfiak, aztán ez valamikor április körül visszaállt a szokásosra és már nem taszít annyira. Lánnyal is próbáltam itt ismerkedni régebben, de az egyik nagyon durva szexuális aberrált volt (azt se zárnám ki, hogy valójában pasi), a másik meg fél hét után ignorált.

Szerintetek mit csináljak? Mihez vonzódom? Hogyan győzzem le magamban ezeket az ellenérzéseket?

Nem akarok egész hátralévő életemben szexjátékokkal betölteni a hiányzó űrt az életemből, bort inni és egy rakás macskát tartani, de, ha így maradok, ahogy vagyok, akkor efelé fogok tartani.



jún. 3. 11:06
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Nem vagyok pszichológus, csak találgatni tudok, mert hallottam már ilyenről másnál is. Szerintem ennek több, mélyebb oka van, mint hogy "biszex vagy és kész"

Valami a gyerekkorodban "mehetett félre", nem kaptál elég ölelést, érintést, törődést? És hát a negatív tapasztalatok, amik nagyon fiatal korban érnek, is kihathatnak a későbbi felfogásodra.

Ezeket kell leküzdened magadban, de szerintem ehhez segítséget kell kérned olyantol, akiben megbízhatsz

jún. 3. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:

Kiskoromban mindenkit odébb löktem magamtól, mert nem szerettem az érintést. Ennek közé lehet ahhoz, hogy Aspergerrel diagnosztizáltak. Aztán ezt elvették 14 éves koromban, mert elolvastam magamról minden kórképet és megnéztem benne minden hibámat és a tükör előtt gyakoroltam, cikkeket olvastam, hogy begyakoroljam, hogy működik egy normális ember. Ez egy fél éves/pár hónapos folyamat volt és mindenki el volt ájulva, mekkorát fejlődtem, de én úgy éreztem, hazudok mindenkinek.

Ezután itthon elvárják, hogy, ha már normális vagyok, viselkedjek normálisan és azóta nem lököm el őket (legalábbis annyira gyakran), de még mindig csomószor rosszul esik a közeledésük, közeledni, meg, ha szeretnék, nem merek, mert eszembe jut, ez tőlem mennyire fura és szokatlan és, hogy béna vagyok.

Középsulis voltam már, 9. ősz vége/tél volt, mire egyáltalán megszerettem az ölelkezést, addig kb 0 igényem volt rá, jó, ha havonta, 2-3 havonta eszembe jutott, hogy jól esne.

jún. 3. 11:42
 3/5 anonim ***** válasza:
73%

Lehet a dologban önértékelési probléma is, de ennyi irásból azért az látszik, hogy nem üres a fejed, így ezen túl tudsz jutni. Alapvetően hasonlóan voltam én is egy ideig, nagyon-nagyon nem találtam a helyem és azt a személyt aki elég jó ahhoz, hogy a páromnak tekintsem. Aztán úgy gondoltam, hogy mindenkinek csak egy élete van, és azt az egyet nem érdemes átszenvedni mindenféle lelkizéssel, így habzsolni kezdtem az életet, sokat buliztam, sokat ismerkedtem, rengeteget szexeltem, akár bulikon is több pasival. Ez sem egyszerű, mert a pasik nagy része még az olyan egyszerű dologra is teljesen alkalmatlan mint a dugás, de a nagy számok törvénye alapján természetesen voltak nagyon jó élményeim is, sőt idővel kialakult egy olyan kapcsolatrendszer amiben bármikor tudok dobni egy sms-t valakinek ha farokhoz támad kedvem. Durva ezt így leírni de ez itt a szex kategória, nem kell álszenteskedni. Egy egészséges nőnek kell a fasz, akár tetszik akár nem. Mindez mellett továbbra sincs olyan férfi a képben akire ránézve azt gondolnám, hogy én ki akarnám sajátítani és nem akarom hogy neki köze legyen máshoz. Amíg pedig ez nincs, addig nem is érdemes kapcsolatban gondolkodni. Ami a nőket illeti, szintén ne aggódj! Minden nő megnézi a többi nőt, és értékeli a másikat. Ha jó az önképed, el is tudod nagyjából helyezni saját magad a "palettán", ami azért nem hátrány. Szeretem a szépet, főleg ha az egy szép nő, a női test harmóniája és szépsége magával tudja ragadni az én képzeletemet is. Nem túl gyakran, de néha ma is megfordulok egy szép és nőies nő után, a legviccesebb az tud lenni amikor így összeakad a tekintetünk! A testiséggel sincs baj, nekem a mai napig megvan a testi-lelki jó barátnőm, akivel mindent tudunk egymásról, szinte sülve-főve tipusú kapcsolat, és nem szégyelljük, hogy szexuálisan is beindulunk egymásra. Ez a része a nőknél egymás közt azért bonyolultabb szokott lenni, alapvetően az érzelmi kötődés és vonzalom alakul ki előbb, így alakul tovább testi kapcsolattá. Természetesen ez nem vonatkozik az IQ negatív divatleszbi plázapicsákra akik csak azért játszák ezt el mert a nagyon trendi.

Mit csinálj? Az ember alapvetően ösztönlény ma is, így érzed, hogy mi az amire szükséged van. Nézz mélyen magadba, és képzelj el szitukat, érezni fogod, hogy melyikben éreznéd jól magad! Ugyanakkor választhatsz is, hogy te milyen akarsz lenni! Ez csak önfegyelem kérdése, és megvalósítható! És lehet, hogy utána tetszeni is fog az amilyenné válni akartál, csak te magad sem gondoltad, hogy meg tudod tenni. Szóval azt javaslom, gondold végig milyen akarsz lenni, és mit tudsz tenni, hogy ezt megtedd!

33N

jún. 3. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Jelenleg úgy érzem nem lennék képes szexelni és teljesen kivagyok ettől a bulis "menj és keress farkát" dologtól. Nem azt mondom, hogy életem legnagyobb szerelmével kéne elveszítenem rózsával behintett ágyban, de azért mégse egy full idegennel szeretnék túl lenni az elsőimen.

Mar olyanon is gondolkodtam, hogy általános iskolás volt osztálytársammal kéne valamit csinálnom, de nem vágyom úgy különösebben rá, csak nyomást érzek, hogy nekem már "csinálnom kéne" és, ha már csinálnám, inkább valaki olyannal akit ismerek és kedvelek. Viszont bajaim vannak a testemmel, a testbeszédemmel, a reakcióimmal és nagyon szorongok. Nem is tudom, tudok e normális hangokat kiadni, jó-e a testem eléggé, ügyes vagyok-e eléggé, ha óvszert használunk, az biztos nem lyukad majd-e ki, mert az elég kellemetlen lenne, ha kapcsolat nélkül elmennék egyszer szexelni, majd pár hónap múlva arra eszmélek, hogy reggelente hányok és nem férek bele a ruháimba.

jún. 3. 12:14
 5/5 anonim ***** válasza:
34%
Ezek normális kétségek, mindenkiben felmerülnek. Túl kell lépni rajtuk. A testedet nem látom, de bizonyosan kapsz visszajelzéseket pasiktól, ezekből leszűrheted, hogy a saját véleményed a testedről kb milyen a mások által mutatott véleményhez képest. Az óvszer nem fog kilyukadni. Tizenhét év nagyon aktív szexuális élet tapasztalata az, hogy a gumi nem lyukad ki. Itt a GYK-n rengeteg lyukas gumiról megy a szöveg, ezt úgy kell elhinni mint itt a GYK-n a sok huszon X cm-s farokkal rendelkező pasit. Bennem még soha nem lyukadt ki gumi, pedig volt pár "állatkodás" is a praxisomban...
jún. 3. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?




Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!