Mi a franc lehet velem?

15 évesen elkezdtem biszexuálisként hivatkozni magamra. Logikusnak tűnt, mert folyton srácokba voltam szerelmes, de mindig megnéztem a lányokat, szép lányok közelébe nem akartam menni, mert gondoltam biztos heterók, nehogy zavarba jöjjek és pittyegni kezdjen a gaydarjuk. Rengeteg lány volt, aki tetszett valamennyire és zavarba jöttem tőle, a legjobb barátnőmmel volt ilyen "mini szerelem" szerű érzésem, nem tudom pontosan mit éreztem iránta, csak, hogy jó érzés volt megölelni, aranyosnak láttam és néha volt olyan gondolatom, hogy kéne vele olyan dolgokat csinálni, mint a párok szoktak egymással. De ezeket mindig elnyomtam azzal, hogy "ő csak egy barát, nem leszbikus, mondta, hogy smárolta már le lány és nem szerette" úgyhogy ahányszor ez átment az agyamon, próbáltam másra gondolni. Aztán elmentünk egy kirándulásra egy időre és onnantól kezdve tudtam, hogy, ha vonzódna is a nőkhöz, akkor se kéne vele lennem, mert hosszútávon idegesít és túl introvertált.

Aztán még ott van az, hogy van egy srác, aki gimi elején megtetszett. Ilyen Hotel Transylvania "zing pillanat" volt, mikor először láttam. Úgy gondoltam muszáj vele összebarátkoznom, mert aranyos, kedves és védtelen, aztán ott tartottunk, hogy mindent megbeszélek vele, ölelgetem, színházba megyünk együtt meg ilyesmik, belezúgtam nagyon, erre rájött, bevallottam, de barátok maradtunk. Vele viszont nem nyomódtak el ezek az érzések, rengetegszer azt éreztem, hogy nem megcsókolni a világ legemberpróbálóbb feladata, volt, hogy úgy éreztem elfolyok kb ok nélkül, folyton izgultam, zavarba jöttem.

És most ott tartok, hogy nem tudom mi van velem. Mert, ha látok egy szép lányt/nőt, akkor végigfut a fejemen, hogy milyen jól néz ki meg van ez a tipikus "elakad a szavam" pillanat, de mikor leszbikusokat nézek, mindig az jut eszembe, hogy "jó nekik, de én nem akarok ilyen meleg lenni"

Az ellenkező nemnél meg van egy nagyon limitált, kb 1-10%, akit külsőre vonzónak tartok, kb ugyanennyi vagy kevesebb, akit belsőre és, hát az nem elég, hogy én mit gondolok, neki is vonzódnia kell hozzám, ami általában nem szokott mind teljesülni. Úgy érzem egy jó pasit találni nekem olyan lenne, mint tűt keresni a szénakazalban.

Ott van még a problémámnak az a része, hogy itthon nagyon piszkálnak azzal, mennyire nem bírom az érintést és, ha megyünk valahova, pl vendégségbe, akkor ott se szeretem, ha fogdosnak, puszit kell adni, meg ilyenek. Volt egy srác (egy másik, mint az előző), akivel párszor találkoztunk és le akart velem feküdni (akkoriban még én is vele), ő is azt mondta, hogy darabosan ölelek és onnantól kezdve bénának éreztem magam és elkezdtem félni, mikor a barátaimat, szimpla sulis társaimat ölelem, hogy mit gondolnak valyon rólam. Úgy érzem minden ilyen érintkezés előtt meg kell kérdeznem az adott illetőt, mert derült égből villámcsapásként furcsa lenne, de így talán még furcsább. Az a szar ebben, hogy én szeretek ölelkezni és nagyon vágyom rá, hogy valaki szeretgessen és, ha majd úgy esik fogdosson és szeretkezzünk egymással, de nagyon pánikolós vagyok, ami ezeket az érintéseket illeti. Talán, ha pár hétig vagy hónapig látnám, hogy a másik TÉNYLEG akar engem és elfogad, akkor nekem is menne, de addig szerintem senki nem menne el velem.

19 vagyok és elromlottnak érzem magam. Még sose csókolóztam, 1 db egy hónapos kapcsolatom volt még alsóban, de az nagyon gáz volt. Aztán volt ez a darabosan ölelős csávó, ő fogdosott, de nem volt hajlandó csókolózni, azt mondta szexnél sem biztos, hogy fogunk (úgyhogy többek közt azért is dobtam, mert érzelemmentesen akart velem dugni, mint egy prostival), majd miután karácsony és január eleje közt volt egy ilyen mental breakdown-om, hogy "miért nem szeret senki? Miért vagyok egyedül? Utálom ezt!" randiztam egy sráccal, de már Messengeren is nagyon érdektelen volt, ott helyben kínos volt, megölelt, és nem éreztem semmi jót, csak, hogy ez megy a "szar ölelések listájára" és utána 2 hónapig nem akartam barátot egyáltalán és pornókban is "fujj" meg semleges érzést váltottak ki belőlem a péniszek és a férfiak, aztán ez valamikor április körül visszaállt a szokásosra és már nem taszít annyira. Lánnyal is próbáltam itt ismerkedni régebben, de az egyik nagyon durva szexuális aberrált volt (azt se zárnám ki, hogy valójában pasi), a másik meg fél hét után ignorált.

Szerintetek mit csináljak? Mihez vonzódom? Hogyan győzzem le magamban ezeket az ellenérzéseket?

Nem akarok egész hátralévő életemben szexjátékokkal betölteni a hiányzó űrt az életemből, bort inni és egy rakás macskát tartani, de, ha így maradok, ahogy vagyok, akkor efelé fogok tartani.