Mennyire jellemző, hogy a késő 30-as, 40-es nők leszbikus kapcsolatokba kezdenek, mert a férfiak számára már láthatatlanok?

Egy biszex ember kibírná 40 évig,hogy nem mutatja ki a biszexualitását? Szintén valószínűtlen. Ez a társadalmi nyomás se időszerű dolog már, ma már jobban kell félnie egy homofóbnak a gyűlökethullámoktól, mint egy biszexnek/leszbikusnak/melegnek.

És hát érted ez olyan dolog, hogy pl.nekem világ életemben BMW-m van és hanoztatom is hogy milyen megbízható autó, aztán mikor legatyásodom hirtelen eszembe jut, hogy Suzukikat is tökre szeretem, mert azok is jók. Akkor én 40 éves koromig szerettem volna ugyanúgy a Suzikikat is, csak épp akkor jutott eszembe venni egyet, mikor csóró lettem? Ilyen is van, de hát olyan valószínűtlen, hogy aki elhiszi az eléggé kis naívka.

Nem is állítottam sehol, hogy az lennék:-)

Viszont az oldalt sem irreleváns kötekedésre használom :-) A kérdésekre egyenes, témába vágó válaszokat, ha pedig nincs érdemi mondanivalóm továbbgörgetek:-) Fordítva is ezt várom el:-)

Érdekes, mert az érintett hölgyek nem így nyilatkoznak. Azt mondják, hogy addig eszükbe sem jutott egy leszbikus kapcsolat lehetősége, amíg nem találkoztak egymással. Illetve gyakran mondanak párhuzamokat, hogy mennyiben könnyebb együtt, mint férfiakkal. Látszik, hogy az érzelmi elhanyagoltság beszél belőlük.

Nem azt mondom, hogy MINDENKI ezt teszi, aki sikertelen a férfiaknál, de bizony ez egy létező jelenség. És valamilyen szinten meg is értem őket,mert ha nem jönnek össze, még mindig egyedül lennének.