Miért történik mind ez? Kiegészítés lent

Egyszerű: mert jólesik! Az egész buli! Elmenni a Tanárnőhöz, pucérra vetkőzni, ráhasalni az alkalmi deresre. A Tanárnő leszíjaz, testápolóval átmasszírozza a fenekemet, majd pálcával kegyetlenül elver. Jó erősen, épp annyira hogy ne repedjen fel a bőröm, vér nincs. Rettenetesen fáj, szenvedek, menekülőszó nincs. Szenvedek, de mégis katartikus érzés a verés után leszállni a deresről. A Tanárnő addig ver, amíg látja, hogy küzdök. Egy idő után nem fáj, annyira elzsibbad.

Pár óra múlva kezd nagyon fájni, amikorra elmúlik a zsibbadás. Ekkor fogadom meg, hogy soha többé. Aztán eltelik pár hét, már hiányzik a szenvedés. Ekkor hívom a Tanárnőt, aki készséggel fogad, a sötétkék tréningruhában.

Hogy ebben mi a jó? Csak az értheti meg, aki átéli. A suliban párszor kikaptam, mert nem vittem tesicuccot. Akkor tíz erős ütés járt érte, csak a nadrágot kellett letolni. Most jóval többet, jóval erősebben, meztelenre vetkőzve - nem gond, már nem vagyok a tanítványa! Szóval gyerekkori élmény újbóli átélése is ez, ugyanaz a tréningruha van a Tanárnőn, amiben annak idején az óráit tartotta.

Miért nő? Mert nem vagyok homo, azért. Csak hölgy verhet. Amíg a Tanárnővel nem találkoztam sok év után, fizetős dominákhoz jártam, sokszor csalódtam. Hölgy előtt, ilyen körülmények között szíves3n vetkőzöm, szégyenérzet nélkül.