Szerintetek mit tegyek azért, hogy túllépjek a sérelmeimen?

Én mindig is aszexuális és aromantikus voltam, emellett rohadtúl rühellem ha hozzám ér valaki. Soha nem élveztem se a szexet se a maszturbálást, akkor sem éreztem soha semmit mikor "elélveztem".

Régebben nagyon szégyeltem azt, hogy más vagyok és azt hittem selejtes vagyok amiért engem soha nem érdekeltek a lányok és a szex. Így azért, hogy normálisnak tűnjek és normálisnak érezhessem magam próbáltam fenntartani annak a látszatát, hogy én is olyan vagyok mint a többiek. Ezért sajnos olyan dolgokat is megtettem amit nem akartam.

Egész életemben rühelltem a szexet és probáltam mindig elkerülni meg kimaradni belőle, de sajnos voltak esetek mikor egy csaj nem akarta elfogadni azt, hogy nem akarok dugni vele és akárhogy ellenkeztem nem érdekelték a kifogásaim. Ilyenkor sajnos egy idő után úgy éreztem, hogy muszály belemennem mert tudtam, hogy egy normális pasi ezt tenné a helyemben.

Mindegyik csaj elég durván nyomult, én felsoroltam az összes létező kifogást amit ilyen helyzetben lehet, közöltem hogy nem kéne, nem szeretném és nem jó ötlet, probáltam minél messzebb húzódni mikor közeledtek, mikor elkezdtek taperolni levettem magamról a kezüket stb. Szerintem elég egyértelmű lett volna minden épeszű ember számára, hogy nem akarom de ők tovább erőszakoskodtak. Volt mikor ült melletem az egyik csaj és egyszer csak a semmiből letolta a gagyáját megfogta a kezem és elkezdte magába nyomkodni az ujjaimat, én meg köpni nyelni nem tudtam. Szerintem rohadtul beteges, hogy igy viselkedjen valaki.

Az utolso csaj pedig kb másfél évig terrorizált mire sikerült megszabadulnom tőle. Belementem abba hogy a barátnőm legyen mert úgy éreztem ciki hogy nem volt senkim (főleg, hogy basztattak is vele és kicsit le is néztek miatta). Nemsokkal később megpróbáltam vele szakítani és kiderült, hogy életem legrosszabb döntése volt mivel rájöttem, hogy egy darabig nem szabadulok tőle. Másfél év alatt rengetegszer próbáltam vele szakítani de nem volt hajlandó felfogni. Volt, hogy kiröhögött vagy úgy csinált mintha nem hallana. Akkor sem volt hajlandó elmenni mikor üvöltöztem vele, hogy takarodjon. Mindenhova követett és nem tudtam lerázni. Otthon is zaklatott, ha pedig nem engedtem be verte az ajtót, ablakot. Ha náluk voltam nem engedte, hogy elmenjek. Ha nem tudta hol vagyok akkor folyamatosan írkált, hivogatott, ha nem reagáltam akkor a haverjaimat kérdezgette vagy addig mászkált a faluban amig nem talált meg. Csak úgy tudtam volna lerázni ha rendőrt hívok, de féltem attol, hogy mit fognak a faluban gondolni de már bánom hogy nem tettem meg. Egy idő után kihisztizte hogy "hozzájuk költözzek" amibe nagy nehezen belementem mivel csak abbol ált a dolog hogy náluk aludtam és a másik opció az volt hogy ő költözik hozzánk ami még rosszabb lett volna. Onnantól még elviselhetetlenebb volt a viselkedése és borzalmasabb hisztiket csapott.

A legrosszabb az egészben az volt hogy a szexet is kierőszakolta. Az elején "még csak" kifogásokkal probáltam ellenkezni, de 1-2 alkalom után közöltem vele, hogy gyűlölöm, undorodok tőle és hagyjon végre békén de ugyanúgy eröltette tovább. Ennek bármit mondtam semmi nem vált be és semmitől nem állt le. Addig hisztizett szex miatt amig már úgy éreztem nem bírom tovább hallgatni tovább mert megörülök. Így muszály volt belemennem ha akartam egy kis nyugalmat mivel még elmenekülni sem tudtam tőle mert mindenhova követett és ha megtalált akkor képes volt még nyilvános helyen is mindenki elött üvöltözve hisztizni. Csak azért voltam képes ilyen sokáig elviselni mert napi 12-13 órát dolgoztam így szinte alig találkoztam vele de az is bőven elég volt és rohadtúl örültem mikor sikerült megszabadulni tőle.

Eddig probáltam elnyomni magamban ezeket a rossz emlékeket de mostanában egyre többet jut eszembe és egyre jobban zavar mindaz amit ez a három picsa tett velem. Mivel soha nem fejtettem ki egyiknek sem, hogy mennyire beteges volt a viselkedésük ezért úgy érzem jót tenne ha leírnám nekik, hogy mennyire nincs rendben az amit tettek csak azért mert épp faszhiányuk volt. Viszont elég fura lenne, ha ennyi idő után csak úgy rájuk írnék, de úgy érzem hamarabb tovább tudnék lépni a sérelmeimen ha kiadnám magamból. Plusz így hátha nem teszik meg ugynezt egy másik hozzám hasonló szerencsétlennel.

Ti mit tennétek a helyemben?

Esetleg van köztetek valaki vagy ismertek valakit aki hozzám hasonló? Nektek, hogy sikerült elfogadni magatokat? Ti is szégyeltétek és próbáltátok titkolni?