Mit tegyek, ha lányként szerelmes vagyok az egyik barátnőmbe, miközben barátom van?

Van egy barátnőm, akivel elég kacifántos a viszonyunk. Hivatalosan barátok vagyunk, de többször kaptam már tőle szájrapuszit, majdnem hármasoztunk ,,kíváncsiságból” egy sráccal, csak aztán meghátráltunk (ekkor még nem voltam együtt a barátommal, nem is ismertem), mondott több elég kétértelmű dolgot ,,szívesen lefeküdne egy lánnyal”, sokat szemeztünk mélyen és hosszan stb. És vannak ezek a nagyon egyértelmű jelek, amiket ad, de közben mégsincs kimondva. Közben neki is barátja lett, és olyanokat kérdezgetett, hogy ,,én megcsalnám-e a barátomat?” és aztán arra utalt, hogy lefeküdhetnénk. Mondtam neki, hogy nem, nem akarom megcsalni a barátomat, és elutasítottam. Azóta ő szakított a barátjával.

Minél több időt töltünk együtt, egyre szerelmesebb vagyok. Undorodom magamtól, hogy eközben barátom van. Csak nehéz. A barátommal meglehetne az a tipikus, ideális családmodell: heteró pár, 1-2 gyerek, jó körülmények. Nagyon szeretem a barátomat. Iszonyatosan jó ember, és mindent megtesz értem. A gyerekeimnek tökéletes apja lehetne majd, de nem vagyok belé szerelmes. És annyira utálom, hogy nem vagyok. Olyan nehéz elengedni ezt az idealizált képet és biztos pontot. Ezzel a fiúval biztonságban érzem magam, van egy fix pont az életemben. De vele szemben sem korrekt, hogy hitegetem..

És ott van a barátnőm, akit, ha meglátok, beleremegek. Annyira szeretem őt kívül, belül. De ő lány. Főleg Magyarországon a saját nemeddel párkapcsolatban lenni nem egyszerű. Szeretnék gyerekeket, esküvőt. Szeretnék hivatalosan együtt lenni a házastársammal, nem ilyen másodlagos maszlaggal beérni, mint a ,,bejegyzett élettársi kapcsolat”. Nőknél van ez a petesejtes átültetés. Az egyik nőt megtermékenyítik, és az embriót átültetik a másik nőbe, hogy ő hordja ki. Így valamilyen szinten a másiknak is a része lesz a baba. Ez szimpatikus lenne, csak azt hiányolom, hogy A és B szülőnek nem lehet majd mindkettőnket anyakönyveztetni, csak külföldön pl. Norvégia.

Kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam. Nem tudom, hogy mit tegyek. A biztos, heteronormatív társadalomnak megfelelő életet, hogy nem szólogatnak be a homofóbok, nem kell kétszer meggondolni, hogy kinek mondjuk el az igazat, lehet hivatalos esküvőnk és hivatalosan gyermekünk anyakönyvezve stb. Heteró párkapcsolatban könnyebb ebben az országban.

Vagy választhatom a szerelmet, csak milyen áron.. Márha kölcsönös egyáltalán a barátnőm érzései, de úgy gondolom, hogy egyértelmű jeleket adott és jók szoktak lenni a megérzéseim.

Mindig is olyan férfira vágytam, mint a barátom, de tényleg, maga a minta kívül-belül, ráadásul oda meg vissza van értem. Kb. 3-4 év múlva már gyerekeink is lehetnének. Megvalósulna az álom, amit mindig is elképzeltem. Dühít, hogy akkor miért nem érzek úgy, ahogy kellene..

A barátom iránt úgy érzek, mintha egy nagyon jó barát lenne, de nem szeretek gyakran hozzábújni, sokszor szexelni sincs kedvem vele. Valamikor megkívánom, hogy orálisan kielégítsem, de olyankor azt érzem, hogy nem is őt kívánom igazából, hanem magát a szexet.. Ugyanakkor nagyon jókat tudunk együtt beszélgetni, hasonló a humorérzékünk, az értékrendünk. Nagyon jól összepasszolnánk, csak elmarad pont a lényeg, a szerelem részemről.

Azt szeretném leszögezni, hogy nem fogom megcsalni a barátomat. Ha úgy döntök, hogy a barátnőmmel tettlegességig akarnám vinni a dolgokat, előtte mindenképpen lezárnám a barátommal.

Barátnőmmel mindketten 20 évesek vagyunk, a barátom pedig 5 évvel idősebb.

Valaki volt már hasonló helyzetben? Mi a helyes döntés?

A rosszindulatú válaszokra nem reagálok.