Az alacsony férfiak nagyképűséggel kompenzálnak?

igen. en ugy hivom Napoleon komplexus. de ugyanez van peldaul a kutyaknal. nezd meg hogy a kisebb kutyak mind idegbetegek :)

36F

"Ja,pl. Németországba akar menni focizni, nulla nyelvtudással, mert játszik valami huszadrangú csapatban"

Ismertem én is nem egy ilyen arcot, akik meg voltak győződve róla, hogy amit csinálnak az zseniális, miközben pusztán csak fejletlen volt az önkritikájuk. Ez valahol semmivel sem rosszabb, mint azok az emberek - mint én - akik nem hisznek kellően magukban. Ettől még nem önző tahó, csak naiv és túlfejlett az önbizalma. Nem baj az, majd letöri az élet, de addig is legalább csinál valamit. Rettentő idegesítőek az ilyen emberek, de legalább beleugranak az életbe. Aztán majd a pofonok után kiderül, mekkora csávó valójában.

A kapcsolatukba pedig azért nem látsz bele. Lehet, hogy önző a húgoddal szemben, lehet, hogy nem, nem tudhatod. Engem is sok csaj nézett már tahónak, sokan gondolták, hogy a barátnőm egy lúzer, hogy velem van, miközben egyiket sem tisztelte úgy fickója, mint én a páromat, egyikkel sem törődött annyira soha senki, mint én a barátnőmmel - ezt ők látták be később.

Ha meg panaszkodik, akkor magára vessen :). A húgodnak is egy jó kis tanulópénz lehet ez, egy hasznos élettapasztalat. Az is lehet, hogy később szépen összecsiszolódnak, és a srác is tanul egy kis alázatot, ki tudja.

"Én csak azt nem értem, mi adott neki ekkorát."

Jó kérdés. Ezek az emberek általában olyan emberekkel vannak körülvéve, akik azt rajongják, aki rajongja magát. Nekem is van olyan 20 éves srác ismerősöm, aki hobbiból könyvet, novellákat ír, meg mindenféle alti dolgot csinál, csak éppen egy akkora rakás szar az egész, hogy sírtam a röhögéstől. A környezetében viszont ő "AZ író" és "A művész".

Ismertem egy csomó kis amatőr zenekart, akiknél az amatörizmus egyenlő volt a gagyisággal. Ötlettelenül és motiváció nélkül majmolták a külföldi kedvenceiket mindenféle ötletesség és a minőségre és egyediségre való törekvés szikrája nélkül. Ellenben az első két koncert után ők már zenészek voltak, akik becsmérlően méregettek mindenféle zenekart. A próbatermek pedig tele voltak csajokkal, akik kb azt gondolták, rocksztárokkal pörögnek.

A lényeg az, hogy főleg fiatal, elszigeteltebb körökre tekintve a maga kontextusában az a különleges, aki csinál valamit, a hogyan nem számít. A húgod legénykéje biztosan nagy sztár a maga kis megye hármas ifiklubjában, ennél fogva a társaságában ő nagy király. Mivel a világról fogalma sincs, így azt gondolja, aki a szemétdombon tud király lenni, az majd az aranyásók között is az lesz. Persze, nem így van, majd rájön ő is, ha van esze. Ha van esze, tök jól jön majd ki ebből, mert az önbizalma miatt sok mindent ki fog próbálni, amiből rengeteg tapasztalatot szerez majd, mire benő a feje lágya. Ha nem okos, akkor majd 40 évesen, munkanélküli alkoholistaként fogja a kocsmában mesélni a fiataloknak, hogy ő mekkora sztár volt a tápiószentröcsöge-alsói megye hármas bajnokcsapatban, és minden punci érte levedzett, csak azóta az aljas kormány, zsidók, cigányok és egyéb gonosz, pokolbéli elemek tönkretették az életét, mert csakis miattuk nem lett sztár a Bundesligaban... Így megy ez.

És addig is az egyik tanulság: ennyi elég, hogy a szűklátókörű környezetedben baromi sikeres legyél. Nem az számít, mit csinálsz, hanem, hogy mit HISZNEK RÓLAD, hogy csinálsz, márpedig sok ember egyszerűen elhiszi amit mondasz, ha kellően meggyőzően mondod. Ekkor a sok birka elkezd rajongani, ami még pluszban pozitív megerősítést ad neki, ettől még egoistább, még önteltebb lesz.

A másik tanulság: ők legalább csinálnak valamit. Én tulajdonképpen százszor tehetségesebb voltam rengeteg dologban az emberek nagy százalékánál, és a tizenéves koromat elpocsékoltam a nagy semmire, mondván én nem értek ehhez. Az íráshoz ezerszer több készségem van pl, mint a fent említett srácnak, ambícióm is van, mégsem csinálom, akkor miért is bírálom azt, aki a maga képességeihez mérten igen? A maga módján a kishitűség sokkal károsabb az emberre, csak persze, kevésbé idegesítő :D.