Általános dolog, hogy a középkorú férfiak nagy részének nem úgy áll a pénisze, mint a cövek, hanem kicsit bizonytalanabbul?

Ifjúkoromban ahhoz szoktam hozzá a fiatal pasikkal, hogy a legapróbb ingerre is úgy állt a farkuk, hogy majd átszakította a nadrágot. Kőkeménynek és fáradhatatlannak tűntek. Aztán ahogy cseperedtem én is (most 26 vagyok), a szerető férfiak életkora is harminc, majd negyven fölé kúszott, és valahogy a péniszek is veszítettek keménységükből. Nem szexelnek kevesebbet vagy rosszabbul ezek a férfiak, de gyakrabban előfordul, hogy lelankadnak, és úgy általában már nem merednek olyan sziklaszilárdan és minden kis leheletre. Ettől függetlenül teljes értékű szexuális életre képesek, hiszen ha lehetőség nyílik rá, naponta többször is megdugnak, de azért mégis más. (Most úgy hangzik, mintha rengeteg csávóm lenne egyszerre, pedig ezek egymást követő hosszabb-rövidebb kapcsolatokból levont következtetések.) A huszonkevés éves srácoknak már csak attól felállt, ha harapdáltam az alsó ajkam. Most az idősebbek közül bezzeg néha már szex közben is lelankad egyik-másik pasi, főleg ha ők vannak alul. A minap egy 46 éves pasiba zúgtam bele, és kétségbe vagyok esve, mert bár feláll neki annyira, hogy napi négy-ötször is szeretkezzünk, ha van rá lehetőségünk, de nem olyan kemény, és nem lehet olyan szabadon megválasztani emiatt a pozitúrákat sem, többször kicsúszik, és emiatt néha olyan erőltetettnek érzem az együttléteink némelyikét. A kérdésem a tapasztaltabbaktól: vajon csak nekem sikerült ilyen félimpotens pasikat kifogni, vagy a fent leírt jelenségek tök általánosak? El kéne fogadnom, hogy olykor lelankadnak a pasik és nem mindig kőkemények, vagy keresnem kéne a megoldást a helyzetre? Az húszéves kori "majd felrobban"-erekció tényleg a legtöbbeknél eltűnik a korral? Vagy csak engem nem kívánnak eléggé?