Én perverznek érzem magam, és ez ellen megtennék MINDENT, hogy ne így legyen! Mit tehetnék?!

Én már magamnak sajnos be KELLETT ismerjem, hogy sajnos perverz vagyok, egyszerűen ilyen szar a természetem, ami nem az enyém, hanem a sors hibája.

Ez ellen én megtennék mindent, de értsétek úgy, MINDENT, hogy ne így legyen. Akár hormonkezelést, akár bármit, akár azt is be merem vállalni, hogy többet emiatt lehet, hogy nem lesz kapcsolatom. Akár még azt is, hogy a szex gondolatától irtózzak, ha ez egyáltalán elérhető.

Természetesen ezt soha nem vetíteném le másokra, nem lennék zsarnokoskodó meg álszent, csak azért, mert én ilyen lettem. De én megtennék BÁRMIT, hogy MAGAM (és mondom, csak magam), ilyen legyek, mint inkább most.

Persze magam is próbáltam eddig tenni ellene, feloldani másban a dolgot : pl. elektrotechnikát tanultam netről, egészen érdekelt is a dolog, PC-n csinálok ezt azt, ami értelmesnek tűnik, vagy ha tudok, zenélek. A filmnézés is le tud kötni pl. de ezzel már az a gond, hogy csak nagyon kevés jó sci-fi, horror, misztikus, vagy urambocsá' dokumentum/áldokumentum filmet találni, a hülye kis vicceskedő, meg a tinik a gimiben filmek nem jönnek be, sem az ilyen régies filmek, amikre azt mondják, hogy mennyire tartalmasak, de nekem nagyon olyan a szaguk, mint azok a kötelezők, amiket nyomatnak egyfolytában. Azok egyáltalán nem tudnak lekötni.

De nem is ez a lényeg. A lényeg sajnos az, hogy ezek is csak ideig-óráig tartanak, és egész életemben nem bújhatom éjjel nappal a netet sci-fi filmek és villamosmérnöki cikkek iránt ((amikben ráadásul csak szintén ábrándozni tudok a dologról, de ami az érdekes megvalósítás lenne, arra már nincs semmi, mert még egy rohadt forrasztóm sincs, így meg ismét elvesztem az érdeklődésem és szenvedek a hülye gondolatoktól, DE ezt csak így ZÁRÓJELBEN, mellékesként))

Szóval bármit megtennék azért, hogy teljesen kiírtsam magamból ezeket a szemét állati ösztönöket, és teljesen hidegen hagyjanak a szexuális témák.

NEM vallási indíttatásból írom, NEM azért, mert pap akarnék lenni, SEM azért, mert félnék, hogy szexuális bűnöző leszek, SEM családi nyomás miatt találtam ki a dolgot... vagy nem tudom, mit vegyek még fel a "sem" listára, tudom, úgysem úszom meg a hülye kommenteket.

A lényeg, hogy egyszerűen TUDOM, hogy így érezném magam BOLDOGNAK, mindenre oda tudnék figyelni, tudnék rendesen tanulni, nem érezném mélységesen szarul magam, nem "úgy" gondolnék a nőkre, és még sorolhatnám a pozitívumokat.

Én - és hangsúlyozom : ÉN - erre vágyom. Az, hogyha valaki mégis élvezi, hogy a nők és a szex érdekli, nem zavar, csak KÉREM, ennél a kérdésnél úgy ne magatokból induljatok ki.

Amúgy meg a család nem érdekel, ha erre a dologra ennek kihatása lenne, ill. az se bánnám, hogyha következményként teljesen elveszteném a nők iránti bárminemű vonzalmat. Az még mindig jobb, mint most nekem.

Tényleg szar, nagyon-nagyon szar érzés, már több, mint egy éve, és tudom, hogy nem természetes, de ha erre létezik módszer, KÉRLEK titeket, ha tudtok róla, írjátok le, és ne törődjetek vele, hogy szerintetek az mennyire lesz rosszabb tőle nekem. Az az én felelősségem.

Természetesen öncsonkításba nem mennék bele, de ez szerintem érthető, hogy miért esik még mindig kívül az úgynevezett "MINDEN" tartományból is. Ezernyi ok van rá, és nem is tudnám magamtól megtenni. Ahogy senki sem tudja (vagy csak nagyon kevesen lennének képesek) levágni az ujjukat, vagy parázzsal leégetni a bőrt a kezükről. Mert az kb. ugyanaz lenne.

Én abban reménykednék, hogy van rá valami hormonos/antihormonos kezelés, szer, vagy gyógyszer.

Amúgy meg családdal való megbeszélés nem jönne szóba, képtelenek lennének megérteni, és lekezelni a problémát, és az egészet csak prűdségre fognák rá, DE EZ MÁR NEM AZ!

Tudom, hogy nagyon sokatokra zavaros az egész, és nem tudjátok megérteni, ezt el tudom hinni, azok inkább ne írjanak, ha csak a nemtetszésüket akarják kifejezni. Max. összeszedett véleménykifejtéseket köszönök meg.

De ha valaki konkrét infókat tud a lehetőségekről, NE HABOZZON, és lehetőleg privátba írja meg, hacsak nem orvosi/államtitok!!!

Még annyi, hogy szpichológus sem jöhet szóba, mert akkor nyilván el kéne mondanom a szüleimnek, hogy miért kell a dolog, és onnantól bukta. Amúgy meg anyagilag is szar dolog lenne számomra pont ezzel leterhelni őket, úgy, hogy ez az első év, hogy végre a többi év alatt annyit össze tudtak spórolni, hogy majd egy hétre elmehetünk nyaralni.

Minden építő jellegű dolgot nagyon-nagyon megköszönnék, és az egyéb szükséges kérdésekre is amint tudok, válaszolok!