Mit gondoltok erről?

Azt hiszem rájöttem számomra mi az elsődleges érték. Lehet, lehet nem tudom megfogalmazni tökéletesen, de megpróbálom. Őszintén.

Egy idő után, amikor már a sokszáz-ezredik meztelen lányt látom a képernyőn akár csak úgy, akár szex közben vagy hasonló... vagy egy idő után amikor már a sokszázadik lányt látom (hiányos) bikiniben vagy nagyon szexi ruhában, de mégsem izgat fel.. vagy ha igen, akkor is érzem legbelül, hogy van itt még valami.

Szóval van egy pont, amikor rájövök, hogy ez nem elég. Ez csak fizikai szükséglet. Kell, de ez nem minden. Mondhatnám úgy, hogy a farkam kívánja a puncit, de én nem. Én max. csak a farkamnak kívánhatok jót, mert az is hozzám tartozik. De ettől függetlenül még ott vagyok én. És nekem is kell valami.. illetve valaki. És ezt mindig érzem attól függetlenül, hogy szexuálisan mit érzek.

Azt érzem, hogy szükségem van valakire aki néha tud mosolyogni és megmosolyogtat. Aki kedves, figyelmes, szelíd, őszinte és képes szeretni. Aki nem csak a testét, hanem a lelkét is adja egy kapcsolatba. Nekem igazából az emberre van szükségem, a lelkére. Szerintem legtöbb esetben ezzel együtt jár a szex is, de lehet itt szó mondjuk komoly vagy mély barátságról is.

Lehet, hogy én vagyok aki nagyon kilóg a sorból? Mert azt veszem észre, hogy manapság inkább fordítva van ez. A legtöbb embernek elég ha van kivel lefeküdni vagy egy helyes lányt/fiút odaállítani maga mellé és kész. És hol a többi? Amiket leírtam?

Szerencsére vannak kivételek és amikor ilyet látok, mindig nagyon örülök :) De nagyrészt szerintem a kapcsolatokból hiányzik az őszinteség. Szerintetek? Vagy tényleg nincs rá szükség?