Szerintetek is "beteg" vagyok és "normálatlan"?

Sziasztok!

Én nem érzem magam egészségesnek, de nem merek beszélni erről senkinek. 20 éves vagyok, még soha nem volt párom ez a problémám miatt, ami manapság ahogy látom, szinte tömegesen jelentkezik a lányoknál.

Szóval a gond az, hogy csak az idősebb férfiak vonzanak (de ezalatt sem mindenkit értek nyilván, hanem azokat, akik nagyon intelligensek, biztonságérzetet nyújtanak, érett, komoly gondolkodásúak, stb.). A velem egykorú/picit idősebb srácokhoz nem bírok vonzódni, nem tudok semmit elképzelni velük, sem kapcsolatot, sem testi kontaktust, egyszerűen nem megy. Próbálnék nyitott lenni feléjük, sokakkal ismerkedek neten is, de akkor se megy. Nem tudok "úgy" tekinteni rájuk. (Természetesen egy fiatalabb srác is lehet intelligens, érett, stb., nem kategorizálni szeretnék ezzel, de az ilyen típusú fiúk esetében sem megy a vonzalom kialakulása.) Ellenben az említett sokkal idősebb korosztály nagyon meg tud fogni, be tud indítani. Eddig akikhez igazán vonzódtam (vagy esetleg többet éreztem) mind 40-50 között voltak, viszont nyilván tudom, hogy hiába, velük nem lehet semmilyen viszonyom, mivel úgyse vennének komolyan/már családosak, plusz nem igazán lehet hosszútávra tervezni, stb. (legalábbis nagyon ritka, hogy összejön egy hosszú, rendes kapcsolat két ilyen fél között). Ráadásul mivel ennyire az idősebbek vonzanak, sokszor pont tanáraimat "szemelem ki", anno gimiben is, és egyetemen is. Mondjuk persze, ott biztos közrejátszik pluszban az "elérhetetlenség", intellektualitás, stb., stb. is. De akkor is egészségtelennek tartom. Jelenleg is van egy oktató, aki már majdhogynem "rögeszmémmé" vált, annyira vonzódom hozzá. De nem csak tanárok kapcsán azért, utcán, stb. is a sokkal idősebbeket nézem "úgy" meg. Korban hozzámillő iránt még soha nem éreztem vonzalmat, soha nem tudtam potenciális társként tekinteni egyikükre sem, nem úgy, mint az idősebbekre, akikre mind testileg, mind szellemileg és érzelmileg vágynék.

Apukámmal mindig is jó viszonyom volt, van és lesz is, szóval nem gondolnám konkrétan "apakomplexusnak", bár lehet, hogy az, nem tudom.

Mennyire vagyok elfuserált és aberrált? Mert én teljes mértékben annak érzem magam. Mi lesz így, mit tegyek?

Légy szíves, csak normális, értelmes hangvételű, releváns válaszokat írjatok, ne kezdjetek el durván becsmérelni és miegymás, ahogy ilyen esetekben gyakran reagáltok/reagálnak sokan! Köszönöm előre is! És elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett!

20/L