Más is szenved, hasonló helyzetben?

Egyszerűen próbálok becsajozni, de folyton csak a visszautasításokat kapom. (Apám nem volt jóképű így az is csoda hogy megszülettem!)

Beletörődtem, hogy a külsőm miatt nem kellek senkinek. De ezután hogyan tovább? Mégis mit kéne tennem? Szívesen eljárnék sportolni de nincsen pénzem ilyesmikre.

Egyszerűen azt érzem néha hogy az elmém kezd megbomlani, hogy senki nem méltat egy randira sem. Én korábban hívő voltam de a sok átverés és becsapás után kiábrándultam istenből. Ő volt az egyetlen támaszom, de már ő sincs (nekem). Egyszerűen nem értem hogy önmagamért miért nem szeret senki, vagy legalább randizna velem.

Tényleg ennyire el lenne butítva a társadalom?

Utánaolvastam ennek az egésznek, persze angolszász neten mert Magyarországon valamiért tagadják az Alfa-incer problémát. Mintha nem is létezne. Hogy lehet ezt feldolgozni, hogy nem kellek senkinek? Nem nyit senki felém? Aki felé meg én nyitok az mindig elküld? Én is szeretnék jól kinézni, de egyszerűen béna a genetikám, és pénzem sincs. És itt jön isten a képbe, hogy tehet ilyet emberekkel. Ha valóban létezne, mindenkinek lenne párja a földön. Ezért hiszek a darvinizmusban és az örök evolúciós harcban mert megtapasztaltam milyen amikor az erősebbek egy kokival arrébb löknek, és sorba viszik ágyba az osztálytársaimat, csőportársaimat, ismerőseimet.

Ráadásul bármivel próbálkoztam, megnyilvánulni kompenzálás keppen azt se értékelte sose senki.

Ezek miatt már volt hogy gyógyszereket szedtem. Komolyan.

Hogyan lehet épp ésszel eszt felfogni?

Nektek mi a tapasztalatotok?

Kérlek komoly választ írjatok és ne trágárkodjatok!