A baratom szex kozben figyelmes, de miért változik meg amikor a csucshoz kozeledik, csak magara figyel,?

Ezt a normális olvasóknak írom csak (a többieknek meghagyom a háttérben, csöndben a lepontozást)

Aki ennyire önző, hogy még akkor is nyafog, hogy amikor a párja éppen kikészül és el fog menni, akkor ne lehessen kiteljesedni és ne adhassa át magát annak az érzésnek egy pillanatra sem, az a krónikus nárcizmus kategória. Ugyanis ez a fajta irigylés már nem egészséges mentálisan, hanem már mindenképp a egy személyiségzavar tünete lehet. Gyakorlatilag olyan, mintha nem hagynád enni, vagy inni a párod, mert sajnálnád tőle a fél órát, hogy addig nem birtokolhatod teljesen és ezért jobban örülnél annak hogyha éhezne.

Undok dolog, aki esetleg ilyesmit fedezne fel, jótanácsként mondom, hogy jobb, ha minél hamarabb túllép rajta, mert csak szenvedni fog sokáig. Ha ismerném a kérdező párját, jó szándékként ezt javasolnám neki is. Az önzöségre sok szűrő van, de ez a legközvetlenebb, hogy szexuálisan hogy kezel téged a társad, és az az energiavámpír, aki itt sem tud tapinttal lenni a másikra is magán kívül, az nyilván az élet egész területén is olyan.