Miért állok így hozzá? Mi válthatja ezt ki? 19/F

Van egy lány ismerosom, akit elsos korom ota ismerek, altalanos iskolaban az evfolyam tarsam volt 8 even keresztul.

Sosem voltunk joban, es alapbol engem valamiert mindig irritalt a szemelyisege, annak ellenere hogy amugy velem szemben ha barmi volt, mindig kedves volt, sosem volt rossz tapasztalatom vele. Megis maga a viselkedese es a jelleme olyan “hulye p...as” nekem. Es nem o tehet rola, nem akarom bantani sem emiatt.

Manapsag mivel o mar egyetemre jar, ritkan szoktam latni az utcan, de koszono viszonyban sem vagyunk egymassal.

Kinezetre is alapbol csak atlagosnak mondanam alapbol, viszont ennek ellenere mintha lenne valami kulonleges vonzereje, mert pl ha meglatom ot mondjuk egy kepen, eloszor ugy reagalok ra hogy “jajj mit keres mar megint ez itt” es idegesit, de ha tobb ideig nezem, mindig felizgat, es olyankor mikor felizgat, totalisan megvaltozik a rola alkotott kepem, olyankor imadom ot nezni, es gyonyorunek tartom, es szinte az egekbe magasztalom, olyankor egyaltalan nem idegesit engem, es ugy erzem imadom ot. De persze ez csak addig tart amig masztizok ra egyet, utana minden visszaall normal allapotba.

Viszont evek ota ez megy mar, es evek ota masztizom is ra rendszeresen. Es a fentiek ellenere azt kell mondanom hogy az osszes ismerosom kozul o izgat a vilagon a leges legjobban.

Miert lehet ez a parhuzam? Hogy egyszerre idegesitonwk is talalom, de nagyon konnyen felizgulok ra es ha felizgulok, akkor az egekbe is magasztalom. Miert lehet ez? Es miert van ilyen eros hatassal ram ha amugy alapbol nem is jon be a kinezete?