Örülnétek egy olyan mozgalomnak, ahol a nők egy csoportja összefog a prostitúció ellen olymódon, hogy ingyen biztosít fullextrás szexet a férfiak részére?

#2: Ne idealizáld a társadalmat. Az életben a legritkább esetben érvényesül az ember valós érdemek alapján, viszont a világ úgy működik, hogy ezt nyíltan nem vallhatják be, így ismerned kell nagyon mélyen, nagyon behatósan az adott EGYÉNT, hogy megbizonyosodj róla, hogy mégsem annyira tökéletes és szép minden, amennyire kifelé látszik. Mindenkit meg eleve nem ismerhetünk.

Inkább az figyelhető meg, hogy a felszínesebb(en ítélkező) emberek tartják igazságos, jó meg korrekt helynek a világot és meg vannak győződve, hogy csak a többiek születtek rossz helyre, akik mást tapasztalnak.

Csak az a bökkenő, hogy ez egy egyirányú út. Mert akik negatívat tapasztalnak, ott sokkal ritkább a fals pozitív, amikor valakiről csak beképzeljük, hogy "biztos megcsalja, biztos sikkaszt a cég pénzéből, stb." és sokkal gyakoribb az, amikor ezeket megalapozott információk birtokában gondoljuk így.

Ellenben a "nézd meg milyen szép pár sétál az utcán" embereknek nehéz megmagyarázni, hogy számtalan más oka is lehet, hogy két ellenkező nemű egymás mellett sétál és MÉG HA nonverbálisan úgy is tűnik, hogy van közük egymáshoz sem biztos, hogy

1. párt alkotnak.

2. boldogok.

3. nincsenek a háttérben olyan dolgok, amik külsőségekből nem jönnek le. Kedvencem egyik ismerős, aki meggyőzhetetlen, hogy ha egy férfi pénzes, annak látszania KELL. Olyan nincs, hogy nem. Annak KELL.

Szóval ne idealizáljuk a társadalmat, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz a büntetését és emelkedjünk fel a VALÓSÁGBA a mesék világából.

A és B személy kapcsolatának beteljesülése akár néhány másodpercen is múlhat, mert ha C ér oda előbb, akkor B hoppon marad. Ez pedig nem csak szó szerint értendő, mikor három állás közül választunk, mikor lekésünk egy buszt, mikor döntést hozunk, hogy hova megyünk nyaralni vagy csak arról, hogy cselekszünk-e valamit, azzal ugyanúgy pozitív és negatív értelemben is befolyásolhatjuk akár évtizedekre a jövőbeli sorsunkat.

Akár olyan irrelevánsnak tűnő dolgokkal, hogy miközben egy padon ülünk a parkban felhívunk egy olyan személyt (vagy felvesszük neki a telefont), aki felhúz minket idegileg és a 10 másodperccel később arra sétáló valaki a szúrós tekintet miatt nem mer minket leszólítani.

Úgyhogy ne magyarázzon nekem ezek után senki arról, hogy akinek nincs senkije (semmilyen értelemben) annak biztos valami olyan oka van, amiket előszeretettel felsorolnak.