Én díjazom a kreativitást, de mi szükség a hasonló körökre? És miért dobja oda magát, ha utána közli, hogy nem akar semmit?

Bulizni voltunk tegnap. Én voltam a sofőr és volt velünk egy lány, akivel eddig alig ismertük egymást. A buli korán meghalt és nem volt kedvem a sok részeghez, úgyhogy kimentem az autóba zenét hallgatni. Kb. fél óra múlva, csatlakozott hozzám a lány is, (nem volt részeg csak spicces) beült az anyósra és beszélgetni kezdtünk. Szóba hozta, hogy amúgy neki egyáltalán nem vagyok az esete, és csak a barátnője unszolására jött el, mert korábban azt hitte, hogy akarok tőle valamit, de nem voltan neki szimpi és nem akarta, hogy nyomuljak. Nem reagáltam, mire hozzátette, hogy úgy gondolja tévedett, és nem is vagyok bunkó. Mondtam neki, hogy váratlanul ért ez az egész dolog, szóval megköszöntem és ezzel gondoltam lezártuk a dolgot. Aztán egyszer csak felhúzta a ruhát a hasáig és belül kezdte simogatni a combját. Nyilván odanéztem és sóhajtottam egyet, hogy: "hú, anyám!" Elmosolyodott és kérdezte, hogy zavar?

Aztán én is felhúztam a pólóm és befeszítettem a hasam, mire elnevette magát, utána meg lekaptam és folytattam a combjánál.

Más nem történt, csak tapiztuk egymást és smároltunk. Rámjelölt még este, aztán az imént írtam neki, mire válaszolta, hogy szerinte kicsit félreértem a dolgot és ő nem akar semmit, úgyhogy nem érti minek írtam rá.

Ez hiper-szuper, meg minden. De mi szükség erre amúgy? Eskü nem értem.