Volt már veletek olyan, hogy beleuntatok a csajozásba?

Szia. A szavaidból és a fogalmazásodból ítélve úgy gondolom, hogy jóval fiatalabb vagy, mint én, de totál átérzem a helyzetedet. Sőt egy kis spiri-ezó maszlag gyanánt annyit mondok, mintha manapság az Univerzum a normális párkapcsolatok ellen lenne. Mintha az lenne az emberiség "csoportkarmája", hogy a párkapcsolat nem jó, ha mégis van, múlandó, a magány és az elszigetelt szingliség az édesgyermeke a világnak.

Mire is alapozom? Éltem párkapcsolatban. Hatalmas szerelem volt, a lány 17 én 26, amikor összejöttünk. Feltételezem, hogy olyan nem játszhatott be, hogy ne illenénk össze, mert 15 évig együtt voltunk. Sőt, ahogy itt valaki írta korábban, hogy lány teper, ha kellesz neki, na itt így volt. Nekem nem kellett izzadtságszagú csajozós görcsöléssel foglalkozni, csak önmagamat adtam. Aztán a kapcsokat 13. évében már rezgett a léc, majd nagyjából rendbejöttünk, de két évre rá mégis elhagyott. Mondjuk mentálisan nehéz volt megélni, hogy kellettem, tett érte, majd amikor nem kellettem, akkor is ő lépett (le) azaz leselejtezett, kidobott, mint egy lejárt műszaki cikket. No utána egy jó félév depi után belekezdtem én is az ismerkedésbe, csajozásba, bulizás, szórakózóhelyek, badoo, tinder, tánciskola, koncert, társasági élet stb stb. Na mire mentem ezekkel szerinted/szerintetek? A nagy paripapéniszre. Idestova több, mint 8 éve élek egyedül. Voltak találatok, volt közben kb 6-7 kapcsolatkezdeményem. Nem szándékom mindig mindenért másokat hibáztatni, azonban ezek a kapcsolati próbálkozások mind véget értek. És miért? Mert EGYIKBEN SEM ÉREZTEM A SZÖVETSÉGES HOZZÁÁLLÁST. Nem kiabatívan nagybetűzök, hanem mintbkiemelés, mert itt nincs kövérbetű. Nem voltak a hölgyek elfogadó szövetségeseim, sokkal inkább frusztrált, kritizáló, kekeckedő, kötekedő, állandóan a hibákat és fogást kereső lények, akikkel egy-egy beszélgetés kb afféle állásinterjú-jellegű volt. Namost egy idő után annyira ráuntam erre, hogy elengedtem a kérdést. Magam ura vagyok, csak magamért felelek. És visszagondolva a régebbi kapcsolataimra, mivel a hosszú előtt is volt pár. Nekem sosem kellett "tenni" érte, nem kellett görcsölnöm, tök spontán alakultak ki. Ha bármikor afféle elébemenős, proaktív hozzáállást tanúsítottam, akkor csak magamból csináltam hülyét.

#14 A média valóban felelős ezért kifejezetten a Social Media. Tele van az egész ilyen önző önközpontú csoportokkal, hogy legyél te az első meg ilyenek. Meg ott mindenki a legjobb énjét mutatja, simán előtudja adni egy csaj vagy srác aki szingli , hogy milyen menő az élete , minden héten buli csajózás/pasizás és nem kell törődnie semmivel és senkivel és ő iszonyat boldog erről posztol napi 5X is. Akinek meg esetleg szar a kapcsolata az könnyen betudja ezt kajálni , hogy ez valóban így van. De ez csak az egyik fele.

Ott van a társadalmi kondíció is ami főleg a mai fogyasztói társadalomból jött és szivárgott be az életünkbe. Ez pedig, hogy mindig jobbat akarunk újat akarunk ,mert ehhez vagyunk szokva, ha valami elromlik akkor dobjuk a kukába és hozzuk ki 2 éves áruhitellel az újat ahelyett, hogy megjavítanánk. Erre vagyunk kondícinálva.

Van egy 3. rész is. Régen sok esetben azért maradtak együtt az emberek , mert nem tudtak máshogyan megélni. Ma azért már sokkal egyszerűbben meg tudsz élni egyedül mint anno.