Önmegtartóztatásnak lesz valamilyen negatív egészségügyi következménye?

Sziasztok! Szeretném ha értelmes emberek válaszolnának, és végig olvasnák ezt az egészet. Exbarátnőmmel, akivel 2 éve együtt voltam nem volt semmi gond erotikus téren. Naponta volt többször is izgatás. Lehet ez már eleve beteges, mindenesetre élveztük, tehát jó volt, és én úgy szoktam meg, hogy ez normális. Aztán több mint egy évig nem volt senkim, akkor nyilván magamnak kellett rendezni, mert hát késztetést azt éreztem, ha nem volt meg több mint 3 napja, akkor már szorongtam meg ingerlékeny lettem. Igaziból ha magamnak csinálom, akkor nem érzek nagy örömöt, csak megkönnyebbülést, de úgy érzem muszáj megcsinálni. És akkor mire fő a kérdésem.. 8 hónapja megismertem egy lányt az egyetemen, távkapcsolata volt, de mégis csókolózott velem, nyilván hiányzott a pasi az életéből. Ezért nem tudom hogy még mindig-e de eléggé büntette magát, meg engem... Érzéseit visszavonta, meg bunkózott. De valaki kellett neki gondolom így azért jó volt neki hogy ott voltam meg segítettem. Nem tudom, hogy egyetemi években hogy működik, de valahogy azt hittem, hogy 19 évesen, ha már együtt alszunk, akkor lehet kicsit több is, mint ölelés + csók, így meg mutattam neki. Erre őt ez teljesen le sokkolta, hogy ő még ilyet nem látott. Megértő voltam, magyarázkodtam. De a végén sírva rohant kezet mosni szó szerint.. Akkor úgy hagytam a dolgot pár hétig. 8 hónap eltelt és azt mondja, hogy ő a kézimunkát, azt szabályosan nehéz fizikai fárasztó munkának találja, csak szenved közben, ha én nyúlok oda neki, azt nem élvezi, fáj neki, nincs benne semmi jó, ha felnyúlok, az szintén rossz neki, ha azt mondom, hogy tágult, akkor sírva fakad, kérdezvén "Miért jó az?" (mellesleg ezt nem tudom hogy magyarázzam el, hogy megértse, mondtam neki, hogy nem fognak majd fájni a dolgok, de nem nyugtatta meg..) Szexre egyáltalán nem érez késztetést. Azt mondja nem érzi úgy hogy csinálnia kellene. Gyereket se akar magának persze, mert azt meg úgy érzi nem bírná felnevelni. Tehát minden ilyen dolgot undorítónak tart. Többször próbáltam elfogadni, és lemondani ezekről, mert szeretjük egymást, csak ez nem működik. De most már szeretném véglegesíteni ezt a döntést. Ő azt mondja, hogy ne tegyem, mert én nem ő vagyok, nekem ezek kellenek, sőtt ha kell keressek mást.. ne tegyem tönkre magam. Nem akarok reménykedni nagyon, hogy nála ez változni fog. Nem tudom hogy lehetne ezt kezelni, orvosolni, de ha ott neki lent minden rossz, akkor nem tudok mit csinálni. A csókot se szereti már, azt mondja hogy nincs benne semmi jó, Régen szerette azzal a fiúval akivel távkapcsolatba volt. 2 havonta látták egymást. Én meg őt szeretem, próbáltam mást keresni, de nem bírtam erre hangolódni, mindig azt vártam, hogy legyen online és írjon. Egyetemidőben együtt laktunk szinte, de esténként semmi nem volt. Meg van ez, hogy tanul egész nap, este bebújik mellém, de ne simogassam, mert aludni akar, oké, reggel meg, fel kelek korábban, de akkor se csináljak vele semmit, hagyjam aludni.. Bármi amiről úgy tudtam, hogy erogénzónailag, erotikusan jó érzést kelt egy lányba, nála semmi. Sokat jelent nekem a leányzó, nem akarok lemondani róla. A kapcsolatunkban nem nagyon tesz a dolgokért, meg nagyon félős, szerény, önbecsülés hiányos, de nem tudom ezeket javítani, ami tőlem tellett már megtettem, dicsérem, meg mások is dicsérik, semmi haszna. Aranyos lány. Mit kellene tennem, hogy javuljon a helyzet? Nem sok reményt fűzök, hozzá, hogy idővel megkívánja a dolgokat, de miket próbálhatnék még ki? Vagy tényleg fogadjam el, hogy ezek nem jó dolgok? Köszönöm türelmeteket. 20/F