El lehet fogadni, ha a szeretőnek nincs kedve a szexhez?

Én vagyok a nő, és már kb. fél éve tart a viszony. Azt hittem, ez frankó lesz, mert minden jel arra mutatott, hogy végre kifogtam egy hozzám hasonlóan szexcentrikus csókát, aki nem túl jóképű, kicsit egyszerű és nem olyan szép a fütyije sem, így hálistennek véletlenül sem zúgtam bele, de akivel a szex jó volt és rendszeres, meg azt éreztem, hogy mindig kellek neki, ami az egómnak nagyon jó érzés volt. Főleg úgy, hogy ezt eddig így sose éltem meg, sok visszautasításban volt részem párkapcsolatokban, pedig ritka mint a fehér holló, hogy direkt rányomulok a pasira, hogy dugjunk.

Én elhatároztam, hogy ha visszautasítana ez az ember is, amikor jó lenne egy kis romantika, akkor kihajítom! Na most múltkor megtörtént ez, kértem, hogy dugjunk, de ő azt mondta, hogy ideges meg fáradt, úgyhogy inkább most ne. Sóhajtottam, beszóltam neki valamit, és mondtam neki, hogy akkor nem akarok aznap már többet beszélgetni és leléptem. Pedig a talit sem én kezdeményeztem.

Azóta ez jár a fejemben. Hiszen természetesen amikor ő akarja a szexet, nem volt még soha, hogy visszautasítottam, még akkor sem, ha nem volt olyan hatalmas kedvem, hiszen tudom, hogy ezért vagyunk mi együtt ilyen formában. Én nem érezném korrektnek, hogy ott vagyok, találkozok vele, felkészül hogy lesz valami, és én otthagyom, mert "ideges" vagyok. Az a minimum, hogy kielégítem.

Most nem tudom, mi legyen. Még nem dobtam ki, de úgy érzem, elárult, és már soha nem tudok vele úgy viselkedni, mint régen. Az utolsó reményem is elszállt, hiszen még ez a szerencsétlen is visszautasított. Eddig is rohadtul nem szerettem szexet kezdeményezni, de valahol kezdtem reménykedni, hogy ennél a férfinál lehetek önmagam, elmondhatom a vágyaimat, és viszonozzák, mert eddig így működött, és ez olyan jó volt, hogy cserébe még a lelki nyavalyáit is meghallgattam, ha láttam rajta, hogy szeretné elmondani.

Ezt nem tudom, hogy megértitek-e, de nagyon rossz most, mert azt hiszem, azért nem akarom igazából kidobni elhatározásom ellenére, mert nagyon meggyőző volt, jó nőnek éreztem magam mellette... eddig. Szerintetek ez csak rosszabb lesz, és érdemes már most véget vetni? Vagy egy alkalmat el lehet nézni, és mondjam meg neki, hogy a következőnél elköszönünk egymástól? Sajnos abban biztos vagyok, hogy nem fogok már tudni úgy viszonyulni hozzá ahogy eddig, most már én sem akarom mindig kielégíteni, inkább csak utálatot és megvetést érzek iránta, és már megint azt érzem, hogy nem lehetek majd igazán önmagam, és vissza kell magam fogni a szexben, és akkor meg már minek ez a szeretősdi, nem? De olyan csalódott vagyok, direkt azért mentem bele ilyen viszonyba, mert itt talán nem kell szégyellnem magam állandóan a vágyaim miatt, aztán végül mégis jön az arcul csapás. Ti mit tennétek ebben a szerencsétlen helyzetben?