Fétisek egy párkapcsolatban?

Közel 5 évet voltam együtt barátnőmmel. Mikor megismertük egymást még a hasonló dolgok egyáltalán nem hoztak lázba, nem is nagyon tudtam azonosulni azokkal akik igen. Aztán egyszer, mikor már 2-3 éve gyütt voltunk egy különlegesebb éjszaka alkalmával (közös hotelszobai éjszaka) felvett a tetszésemre egy csipkés fehérnemüt, amolyan body-t ami teljesen egyrészes, nagyon megkivántam aznap éjszaka és mintha akkoriban átkattant volna bennem valami. Elkezdtem egy csomó "fétisszerűséget" észrevenni magamon, amik előbb-utóbb véleményem szerint hatalmas befolyással lettek a kapcsolatunkra:

-Imádom a testhez simuló csillogó leggingseket, latex, spandex és műbőrnadrágokat

-A csipkét, akár bugyi, melltartó vagy akármilyen szexi fehérnemű része

-Akármilyen harisnyákat, necc vagy sima harisnya, combix harisnyakötővel, testhez simuló egészalakos alul kivágott harisnya stb. (catsuit)

-És itt jön a legfurcsább és talán legerőteljesebb: a sminkfétis

hihetetlenül be tudok indulni egy szép széles/vastag de igényes tusvonaltól a szemen, a hatalmas és sűrű szempilláktól (akár műszempilla) és nagy gyengém még a matt piros vagy akármilyen más matt sötét rúzs is.

Igazából ennyi az ami megmozgatja a fantáziám de ezek nagyon. Sokáig próbáltam elfojtani magamban vagyis elhinni, hogy ezek szimpla szexi dolgok amik nagyonsok férfinek bejönnek.

Nagyon fontos, nem szerettem volna semmi sarkonálló néni szerepébe beletenni a barátnőmet, akit akkor nagyon szerettem, zavart is volna hogyha egy nagyon dúrva bőrleggingsben vagy nagyon szépen kifestve járt volna a hétköznapokban, amolyan hálószobadolognak kedveltem volna ezeket.

Néha-néha elvetettem neki ezeket a gondolatokat, most így visszagondolva talán nem hangúlyoztam neki eléggé milyen fontosak nekem, hisz' én sem gondoltam. Mikor a smikes dolgot megtudta és elmondtam neki hogy nagyon tetszene ha így szájjal kényeztetne azt éreztem nem volt ellene, viszont nem értette ezt a felhajtást és azt javasolta, hogy akkor csináljunk ilyet mikor elmegyunk egy rendezvényre, ahova amúgyis nagyon szépen kiöltözne (ami mindigis így volt) és mikor hazaérünk ennek a szépen kiöltözésnek a "maradványát élvezzem". Ezt valahogy ilyen elintéző mondatnak ítéltem meg és szépen lassan az érzés, hogy ő ilyen módon nekem nem igazán akar tetszeni kezdett eltávolítani, nem éreztem hogy bármit is kapnék ilyen téren abból, amit akarok. Félreértés ne essék a szex vele bámulatos volt, senkivel nem élveztem még annyira mint vele. Aztán szépen lassan elkezdtem hasonló témákban pornót nézni, képek segítségével fantáziálni és egyebek. Észre vettem, hogy az érdeklődésem iránta mind szexuálisan mind a hétköznapokban igen meggyengült.

Teltek így a hónapok, ezen változtatni akartam. Próbáltam vele leülni, beszélni. Borzasztó nehéz ez, mert mikor kanos vagyok naphosszat tudok ezen gondolkozni és nagyon felizgat, viszont mikor nem, akkor oly szintű gáz butaságnak és semmiségnek tűnik az egész amit sokszor inkább szégyellek is.

Szóval elmondtam neki, hogy bizonyára ő is érzi, hogy nem nem működünk úgy mint régen és egy ilyenfajta szexuális felpezsdítés a kapcsolatunknak (az én oldalamon) nagyon jót tenne, és természetesen ha van valami, amivel tudom hogy én is jobban tetszem neki ilyen téren annak szívesen eleget teszek, sőt még jobban beindít.

Ő viszont kiakadt napokig nem beszéltünk, mindennel azon voltam nehogy félreértse, úgy érezte k*rvát akarok belőle csinálni, nem értékelem mint nő és nem is szeretem csak szextárgyként tekintek rá.

Itt leszögezném hogy az összebújós "hagyományos" szeretkezések gondolata ugyanúgy tetszik de az elején felsoroltakkal együtt sokkal jobban oda tudnék lenni eg nőért, valamiért nagyon mozgatnak ezek a dolgok

Mostanra odáig jutottunk, hogy eltávolodtunk egymástól, ő nem kapta meg tőlem amit akar, én valahogy úgy érzem ehhez nagyban hozzájárult hogy én sem amit akartam. Furcsállottam hogyha olyannyira szerelmes belém miért nem mutatja egyetlen jelét sem annak hogy az ágyban tetszeni akar nekem. Valószínűnek tartom ezeket a dolgokat annyira idegennek tartotta és befeszült tőle, hogy végül (más okok miatt is) szakítottunk úgy egy hónapja majdnem 5 év után. Rengetek örömteli emlék köt egymáshoz minket, elterveztünk már esküvőt, családot mindent, de pont mielőtt megkértem volna a kezét mélyrepülést vett a kapcsolatunk.

Nem tudom mennyire kellene hibáztatnom magam, volt hogy fél évig nem beszéltem ilyesmikről neki, nehogy rossz néven vegye, de hosszútávon elmondhatom, csak erőteljesebb lett a dolog attól hogy megpróbáltam elfojtani magamban.

Beteg lennék? Járjak el szexuálpszichológushoz, mert úgyse fogja tudni kielégíteni az ilyesmi igényeimet senki? Változtatnom kellene a gondolkodásmódomon?

Köszönöm hogy elolvastad!