A szexualitást, szexet, intimitást meg lehet tanulni valahonnan?

Sajnos úgy alakult az életem, hogy be kell lássam, hogy ezen a téren még lesznek problémáim.

Nem kertelek: hagytak már el amiatt, hogy nem voltam jó az ágyban. Fő indokként jelölte meg aki elhagyott/megcsalt emiatt, amit én máig nem nagyon tudom feldolgozni, olyan értelemben, hogy minden más szakítási okon tudtam dolgozni, vagy tenni ellene, de ez ellen nem tudom, hogyan tudnék. Második kapcsolatom még az első szex előtt megszakítottam, mivel addig minden pontosan ugyanúgy történt, mint első alkalommal, így a vége is azonos lett volna.

A probléma az, hogy nem vagyok aszexuális, ezért vágyom a dologra magára (a szerelemre még jobban, mondjuk), de tudom azt is, hogy nem vagyok jó benne. Nem tudok feloldódni, rosszul érzem magam attól, hogy lát közben, zavarnak az önkéntelen hangok amiket kiadok közben, és a legjobb szeretnék lenni benne. Az egészet alárendelem annak, hogy jó legyen neki, ezért egyrészt számomra az eddigi 1-2 szexuális élményem nem túl fényes, másrészt semmi spontánságot nem tudok produkálni. És azt sem tudom, hogyan lehet megmondani, hogy "ne csináld ezt, mert fáj" (orális szex esetében volt ilyen), lehetőleg úgy, hogy ne menjen el tőlem a kedve örökre.

Kis túlzással félek is a dologtól. Félek attól, hogy megkedvelem-megszeretem az illetőt, utána 2-3 szánalmas próbálkozás után elhagy vagy megcsal. A testem sosem lesz tökéletes, amit elvárnának (fogyhatok, izmosodhatok, de kockahasam pl. sosem lehet), aggaszt az is, hogy még a méreteim is leszólhatják (bár minden statisztika szerint átlag közepe, de neki ettől még lehetett extrém exe is).

Mindenhonnan ezt hallom, hogy "ezt nem lehet tanulni, gyakorolni kell"... Hogyan? Prostikkal történő gyakorlást elítéli mindenki, érzelmek nélkül nem megy jól amúgy sem stb.

Bár lehet benne van az is a dologban, hogy egyi esetben sem voltam szerelmes, mindkettő olyan kapcsolat volt, hogy úgy voltam vele, hogy később majd jön a szerelem is, mivel a beszélgetések, randik jók voltak (igaz ezért tettem is, a jellememmel ilyen téren nincsenek bajok talán). Második alkalommal a "szemébe nézek és nem érzek semmit" után "üldöztem el" magam mellől, mert elsőre is ez volt és tudtam mi jönne.

A fejemből sem tudom kiverni a gondolatokat, hogy vajon mit gondol a másik miközben szeretkezünk... Lehet tök rossz meg béna vagyok, meg látványnak se túl szép, fogalmam sincs mit hogyan kellene, mi az ami még jó, mi az amit már nem kellene, és egy csomó gyakorlati problémám is van (hogyan kerül egy szintbe az arcunk bizonyos pózokban, ha én egy fejjel magasabb vagyok?), nem-e gondolja azt magában a nő, hogy "na, megint szerencsétlenkedik ez a férfi, de jobb úgy se lesz soha".

Gátlások és félelmek amik megölik ezt a dolgot nálam, pedig a vágy megvan, csak nem lehet megélni, mert nem tudok tökéletes szerető lenni. A szánalmas csetlés-botlást pedig nem szereti senki. Azt meg főleg, hogy emiatt végig bizonytalan vagyok, sosem tudom mikor lenne neki jó és mikor nem. Az, hogy nekem nem az, azzal már nem is foglalkoznék, ez van, valami biztos elromlott bennem.

Bocsánat a hektikus fogalmazásért, nem tudom ezt jól megfogalmazni.