Vajon ezt hogy orvosoljam?

Sziasztok, hosszú az egész sztori, így is hogy a lényeget fogom leírni, viszont érdekelne a véleményetek.

3 éve vagyok egy kapcsolatban, és a lényeg az, hogy az utóbbi időkben a szexuális életem az minden csak nem kiegyensúlyozott és rendszeres.

Heti szinten talán 2x-3x.

Őszintén megmondom, nem tudom mi a baj, barátnőm általában azzal jön hogy fáradt és elalszik, ha meg közeledek hozzá, inkább összeveszik velem, csak hogy ne csináljuk.

Magamról alkotott vélemény az, hogy meglehetősen tudok normális és türelmes ember is lenni, viszont ha robbanok akkor utána idő kell a békülésig.

Nos ezt azért mondom el, mert kértem tőle hogy üljünk le beszéljük meg hogy a kapcsolatunk is hogy lehet jobb, de ha olyat szólok ami nem tetszik neki, flegmázik, vagy befejeződik a beszélgetés, mert bemegy a szobába. Normális hangnemben szólok, figyelek a vérmérsékletemre de egyszerűen kezdek ebbe beleunni. A legszomorúbb az egészben az, hogy megmondtam neki is, tudod mi a rossz? Az hogy nem merek hozzád őszinte lenni, mert ha az vagyok elkezdi a veszekedést és a hülyeségét, ezt meg kerülöm ha lehet, mármint az ilyen konfliktust..

Szexről is kérdeztem, hogy mi a baj vele hogy nem nagyon akarja, de azt mondja semmi, csak fáradt,de könyörgöm..mindig fáradt?

Azt mondja jó velem meg minden, de úgy látom nem nagyon élvezi, mert ha élvezné akkor akarná gondolom nem? Logikus.

Már nem most kezdődött, ugye sajnos önkielégítésre is szorultam kapcsolat mellett, de most leszoktam róla szándékosan mert amúgy is (fejlődő) folyamaton megyek át, és ilyen önkontrollt gyakorlok és fegyelmet, nekem az is kihívás ha nem tudok szexelni ebben az esetben nem is tudok mert (egyedül nehéz lenne :D ) és leszoktam róla, nem maszturbáltam, félrelépni alapból nem léptem volna..viszont ez eddig tartott, mert egyszerűen bírtam szex nélkül eddig, de most már sajnálom de egyszerűen rosszul érzem magam így, és muszáj maszturbálnom, elég szomorú ez egy kapcsolat mellett, de ez a tény. Ezzel az önfegyelmem lehet gyengül, vagy mégsem, ha logikusan tudatosul bennem, hogy vannak igényei az embernek, és a végtelenségig ezt nem lehet bírni.

Ja arról nem is beszélve hogy fiatal vagyok, 20 éves..

Tehát mi a véleményetek?

Oké leülök vele beszélni erről, de már próbáltam párszor és nem ment, kicsit furcsa a helyzet mert nagyon a holtponton vagyok, és gondolkodóba esek mert azt mondják, ha már a szex sem működik az gáz.

Lehet adok neki időt, meg a kapcsolatnak, de nem sokat..mert így elég sz.r lenni:)

Nem tudom mit csináljak..