Szeretitek a Dragon Ball Z-t?

Igen, nagyon szeretem. Számomra ezek:

Goku és Vegita első csatája

Goku és Freeza csatája (oké, rohadt hosszú, de izgalmas)

Cell Game (úgy egészében)

Goku harca Kid Buu-val

Mikor Vegita Future Trunks halála után rátámad Cellre. Na, ott mindig lesek, hogy Vegita azért mennyire törődik a fiával.

Majin Vegita önfeláldozása Buu ellen.

Son Goku és Ifjú Sátán harca Raditz-cal, és Ifjú Sátán jellemfejlődése, ami persze nem egy konkrét mozzanat volt, hanem egy folyamat. Hihetetlen jó szövegei voltak Ifjú Sátánnak, főleg, amikor Son Gohant tanította. Visszatérve a Raditz elleni csatára, Son Goku és Ifjú Sátán együttműködése különösen mókásan hatott, még poénkodtak is a szituáción.

Emlékezetes számomra az is, amikor a földi harcosok megpróbálják tartani a frontot Vegita - még az eredeti Vegitáról van itt szó, nem a későbbi, frusztrált, idegbeteg Vegitáról - és Nappa ellen, amíg Son Goku meg nem érkezik. Nagyon izgalmas részek voltak, volt az egészben egy várakozás, egy drukk, hogy próbáljanak meg talpon maradni, amíg meg nem érkezik Son Goku, aztán utóbbi megérkezése után jöhetett az emelkedett elégtétel a gonosztevőkkel szemben.

Jövőbeli Trunks megjelenése. Az elképesztően elnyújtott Dermesztő-sztori után üdítően hatott az ő megjelenése, ahogy nem gatyázik, nem húzza az időt, hanem semmi perc alatt elintézi Dermesztőéket. Igazi felüdülés volt az ő fellépése, miután a történet meglehetősen ellaposodott és kiüresedett a Dermesztő elleni küzdelem üresen kongó részei után (a kettő közötti Garbig jr-os részeket is kellően megfelelő időben lezárták időhúzás helyett).

Emlékezetes volt számomra, ahogy Vegita elintézi C-19-et. Amikor Vegita és Jövőbeli Trunks összevesztek, mert Vegita hagyni akarta, hogy Cell felzabálja az androidokat, azon majdnem lefordultam a székről röhögés közben. Vegita önfeláldozása Bubu ellen pedig kifejezetten katartikus volt.