Mi a véleményetek a Non Non Biyori-ról,valamint a K-ON-ról?

A k-on szerettem, a non non nem fogott meg.

Ha hasonló kell, akkor a Hibike Euhorium, ès a Yuru camp hasonló kis bèke szigete mèg.

Hát igenm ez eléggé szubjektív, én épp fordítva éltem meg, mint pl az előző. :) Pontossabban szólva mindkettőbe belekezdtem, a K-on -t megúntam pár rész után, a Non non biyori-t meg egyelőre félretettem az első rész után avval a szándékommal, hogy végig akarom nézni, mert nagyon tetszett az első rész.

Ezeknek az úgynevezett iyashikei (slice of life -n belüli) műfajú animéknek pont az a lényege, hogy nincs kifejezett történetük, hangulat animék inkább. Feltéelezem, hoyg ne ma zenei vonatkozás miatt érdeklődsz, mivel a K-on zenélős bár, de a Non non tudtommal nem erre épül.

És nagyon megosztóak, még az iyashikei rajongók között is, animéknként. Ami ne mbaj persze. :)

Sorolhatnék még pár iyashikei-t, amelyek nem fogtak meg, csak minek.

Írok párat, ami ilyesmi műfajú,. Az alábbit kifejezetten imádom:

Shoujo Shuumatsu Ryokou, ez szomorkás, a posztapokaliptikus világban túlélni próbál két, 10 éves forma kislány, a lánctalpasukkal kóborólva. Erőteljes, mégis laza, kalandos hangulata van. :) Ez is a hangulatra van kihegyezve, mint a Non non biyori.

De egész jónak tartom (majdnem végignéztem) ezt is:

Acchi kocchi (ebben csak játszanak az iskolások, szimplán moe jellegű slice of life).

Egy részt láttam az alábbiból, abban is kisiskolások játszanak:

Mitsuboshi colors.

Ha véresebb, grotesz, durva kisiskolás játékról néznél, akkor pedig:

Mitsudomoe.

Scifi-ben hétköznapibb jellegű, androiddal:

Chobbits.

Ilyesmi ez is:

Dears.

Kifejezetten elvont, művészi jelleggel hangulat-anime:

Bakemonogatari (végső soron 15 részes, de eleinte kevesebb készült hozzá, majd megtoldottáűk, így lett 15 rész.) Ennek is van egy sajátos hangulata, csak nagyon elvont, absztrakt! Én imádom, már majdnem végignéztem, majd folytatom. Több animét nézek párhuzamosan, így ezt szüneteltettem egyelőre.

Ja, ha iyashikei a lènyeg csak, akkor mèg a flying witch jöhet szóba ès persze a műfaj koronázatlan királya, az Aria sorozat, annál nyugisabb, mèltóságteljesebb nincs.

A girls last tour szerintem vegyes megìtèlèsű, nekem az pont nem volt nyugis, inkább egyike a legnyomasztóbb animèknek, amit eddig láttam (pedig láttam már eleget :)

Ahonnan nézzük, kedves Hintalow. :) A Girls Last Tour (azaz Shoujo Shuumatsu Ryokou) nyomasztó is, meg valahol beletörődően hangulatos, kalandos. :) Én imádom. Nem kell, hogy mindenkinek egyforma benyomása legyen. :)

Az zavar viszont, amikor valaki, valami semmitmondó sablont az egekig magasztal (más kérdéseknél olvastam olyat már).

Hohó, viszont ráakadtam egy imádnivaló sorozatra! :D

Iyashikei műfajú ez is! :P Teljesen hétköznapi, semmi története nincs, viszont tök aranyos, vicces, hangulatos. :)

- És milyen klubba jársz?

- Öh... fo...foci.

- Milyen pozícióban?

- Hát, mindenféle (KHM!) pozícióban jó vagyok.

:)))

(Ezt látni kell. :P 3. rész...)

Majd a tv-ben megy egy szerelmes horror film. :D "Szenszeeeeee!!" (Placcs...)

Ezek csak gegek, remélem, nem veszitek spoiler-nek. ;)

MINAMI-KE!

Juhú. Rég láttam ilyen aranyos sorit. :P

Kana-chan (a dötétbarna hajú lány) rajzolásban és energikusságban is sokban hasonlít Tomari-chan-ra a Kashimashi-ból, imádom az eféle energikus, kajla, szelburdi, cuki csajokat, ráadásul Kana-chan érzelmi világa sokszínű, és ki is mutatja!

Az első rész óriási, és a harmadik is. :)

Minami-ke -ről röviden:

három tinilány él magányosan, szülők nélkül, önellátóan. A hétköznapjuk kerül bemutatásra (suli és otthon), milyen gondolkodásuk, és érzelmi reakciójuk, hétköznapi helyzetekben.

Enyhén ecchi, alapvetően vígjáték iyashikei (slice of life).

Imádnivaló! :D

S P O I L E R

következik ! !

Akit nem zavarna esetleg, hogy készítettem a

Minami-ke

első részéről képernyő fotókat, itt megtekintheti,

KANA-chan -nak milyen sokféle érzelmet rajzoltak az arcára!

(Katt az adott képre a nagyításért!)

[link]