Néztetek már loli vagy shota hentai-t? Ha igen, miért?

Én néztem már ilyet. Saját magamat szexuálisan csak gyerekként tudom elképzelni, annak ellenére, hogy felnőtt vagyok. Szóval én nem pedofil vagyok, hanem elég furán élem meg a traumámat.

(Mondjuk csak ront a helyzeten a loli hentai, de egyszerűen másba képtelen vagyok beleképzelni magam. Közben élvezem, utána kiborulok.)

Hasonlóan vagyok, mint az előző, én is láttam már ilyet, szintén traumafeldolgozásból (pszichés tünetkezelésből?). Szóval a feldolgozás kifejezés talán túlzás, ez nem fogja megoldani azt, amiket gyerekként elszenvedtem annak idején. De valamit segít. Tulajdonképpen groteszk az egész, egyik szemem sír, a másik nevet közben. Rendszers nézésre még így is alkalmatlannak találom ezt a műfajt.

Akkor már inkább valami tartalmasabbat, amely nem direktben pornográf, és amiben dráma is van és vígjáték is egyben, például Kodomo no jikan. Vagy Mitsudomoe például szintén vígjáték, csak az morbid -olykor véres- humorral. Az animeviág egyébként is tele van pedofil humorral. A japánoknál nem igazán vannak tabuk a humor terén. A Kanata no kyoukai sorozatnak például semmi köze alapvetően a gyerekekhez, mégis van egy szereplő, aki büszkén kishúg komplexusos. Ez se teljesen komplett(komplex?), azonban viccesen van beállítva a figura, amikor ez az oldala domborodik ki.

Ki tudja, lassan már pedofilnak fogják nevezni az összes olyan animét is, amelyikben elhangzik egy kislány szájából kéjesen, hogy "onii-chan", azaz "bátyuska / bácsi".

De azért egy Boku no Pico tényleg durva. Arra viszont nekem jó, hogy az egykori kétségbeesésemet újranézzem.

Ahogyan sokan akciófilmet néznek, indulatlevezetés gyanánt. Aztán mégse gyilkosok, ahogy én meg pedofil nem vagyok.

Szeretem a véres, szadista, horror / thriller animéket is.

A való életben gyermekvédő és állatvédő vagyok. Komoly gondom van a legyek bántalmazásával is, ezt komolyan mondom. Csak a szúnyogokat bírom lecsapni, hőst meg nem eszek, mivel állatvédő vagyok szívem szerint.

Szóval hogy ki mit néz, sokszor nem tükörkép, ugyanis az ilyesmi lehet traumákkal való szembenézés is, ahogy az előző is írja. Sőt, akinek példáulé pók fóbiája van, a pszichológusok sok esetben fokozatos találkozásokat javaslolnak nekik pókokkal.

Én erőszakfóbiás vagyok és trauamtizált, ezért nézek erőszakot és szadizmust. Ha homokba dugnám a fejem, csak rosszabb volna a lelkiállapotom.