Miért akar mindenki podcastet indítani?

Mert most ez a divat. '98-ban mindenki weboldalt akart magának. (Geocities, extra.hu, stb. ha emlékszik még valaki...) 2005-ben mindenki blogot akart vezetni. 2015-ben mindenki videós akart lenni. Most a podcast a sláger.

De egyébként ezzel nincs semmi baj. Attól, ha kevesebben lennének, nem lenne több jó tartalom. Ami meg nem tetszik, azt egyszerűen nem kell nézni/hallgatni.

Ahogy #1 is írja, most lett igazán felkapott a podcastelés (pedig talán a blogoknál is régebben létezik a műfaj, csak akkor még divat nem volt). Az se mellékes, hogy ma már a telefonokban is adott hozzá minden, hogy viszonylag élvezhető minőségben lehessen megcsinálni bármilyen különlegesebb tudás nélkül is, de már szinte bárhol lehet komplett podcaster szettet is venni, így a beszerzésen sem kell agyalni (ahogy lámpával felszerelt telefon tartó állványos vlogger kit is kapható készre szerelve szinte bármelyik sarki mobil boltban is).

Korábban komolyabb érdeklődés és utána járás is kellett hozzá, hogy valaki podcastot tudjon csinálni. Ma már a csapból is a podcast folyik. A régi tévés/rádiós arcok is sorra kezdik podcastnek hívni a műsorukat, amit a netre töltenek fel, mert a podcast olyan menő hívó szó lett, hogy így könnyebb(nek tűniik?) eladni amit csinálnak, mint a korábbi módokon.

És mivel könnyűvé vált csinálni és egyre többen látják mindenhol, hogy ez milyen menő, mindenki ezt csinálja, ezért mindenki más is próbál bekapcsolódni.

Na meg a közönség körében is mostanra tört be a mainstream érdeklődésbe a podcast, hogy már nem csak egy szűk early adopter réteg hallgat podcastokat, hanem már szinte(?) ugyanolyan triviálissá kezd válni, hogy mi egy podcast és hogyan kell hallgatni, megtalálni, mint a Facebook, YouTube és más netes tartalmak. Felnőtt hozzá a közönség és egymásra találtak a podcast műfajjal.

Ezzel együtt a nagy cégek és a hirdetők is egyre jobban kezdik megtalálni ezt a műfajt (is), hogy ha ott egyre több hallgató van, akkor oda hirdetést vinni is érdemes - emiatt meg egyre többen próbálnak belőle pénzt csinálni és akár csak az üzleti remények miatt elkezdeni podcastelni is.

Meg mindenféle ajánló oldalakat, podcast katalógusokat és egyéb forgalom terelő dolgokat csinálni is, hogy ilyen-olyan módon meglovagolják és hasznot húzzanak a műfaj növekvő érdeklődéséből.

A podcastoknál az elért közönség elég összetett tud lenni. Az, hogy YouTube-on csak 10 megtekintést látsz, semmit nem jelent. Ettől még Spotify-on, SoundCloudon, vagy máshol lehet, hogy több ezren, vagy akár százezrek is hallgatják.

Podcastokat sokan nem YouTube-on hallgatnak, hanem a telefonjuk podcast appjában, Spotifyon, vagy más megoldással. Pont emiatt a statisztikák nagyon megosztottak, mert minden podcast rendszer külön számolja a náluk történt meghallgatásokat. Viszont érdemes mindegyik rendszerre párhuzamosan feltölteni őket, hogy mindenki elérje ott, ahol ő szereti - én pl. a YouTube-ot részesítem előnyben. A legtöbb podcastet nem is hallgatom, ha YouTube-on nem elérhető - mert olyan is van, aki egyáltalán nem teszi elérhetővé YouTube-on a podcastjét, vagy csak ajánlókat tölt fel oda, hogy podcast rendszereken hallgassák őket.

Nézni viszont a legtöbb podcastot teljesen felesleges, mert általában szinte kizárólag csak hangos műfaj. Azt meg minek nézni, ahogy beszélgetnek? A legtöbben eleve futás, kutyasétáltatás, mosogatás, vezetés, utazás közben szokták hallgatni a podcasteket, miközben a szemükkel másra figyelnek, de a fülük ráér.

Hogy kinek mi az idétlen téma az nagyon szubjektív. Van akinek a The VR is idétlen és lehet, hogy az általad leszólt kis podcast idétlen témáit sokkal értékesebbnek tartják. A podcast műfajban (akárcsak a blogolásban, vlogolásban is) az a szép, hogy bárki csinálhat olyat, amilyet ő jónak lát és találhat magának hozzá olyan közönséget, akik pont arra kíváncsiak, amit és ahogyan ő csinál. Aztán csinálja addig, amíg neki jól esik, vagy a közönségét megtalálja.

A szomorúbb felállás, ha valaki csinálja lelkesen annak ellenére is, hogy alig van aki hallgatja (és esetleg még jó is, amit csinál), viszont a kis érdeklődés miatt kiég és feladja még azelőtt, hogy az érdeklődő tömegek rátalálnának, akik értékelik is amit csinál. Aztán meg már belekeseredett annyira, hogy hiába lettek sokan az érdeklődők, akkor sem akarja folytatni, mert nem látja értelmét - sajnos ismerek ilyen alkotót is.