Milyen lett a versem? Véleményeznétek?

Közben ezt meg elfelejtettem.. itt is van :)

Őszintén

Hatótávolságon kívül talált rám a bűn,

Hűn követett úr, ki a szívembe szúr,

Egy otromba nagy késsel. Esztelenül és ésszel.

Vérzel! Hallom magam mögött, de csak röhög,

Miközben torkom vértől hörög.

Köhög még az ég is, s mégis a nap süt,

de szívem lüktet, üt… és vár.

Kár! De még bírom, ahogy ezeket a sorokat írom.

De szavaim oda nem jutnak el, fel,

Hol angyalok járnak, s a jókra várnak, nem rám.

Ám mégis véletlen, képtelen, kénytelen soraim,

S az elhamvadt poraim, úgy ütnek majd szíven mást.

Lásd! Mint engem a saját bűnöm. De tűröm.

Nem halok meg egészen, s most merészen,

Letépem magamról a tükröt, azt a mocskos trükköt,

Amit magamra vetettem, nem tehettem.

Mégis itt a juss… Fuss!

Nekem kéne most már tükörbe néznem?

Érzem, a Szembesítő várja, hogy szenvedjek. Engedjek?

Vagy érdekli a vallomás? Mint egy látomás, a bűn olyan… -

Folyam, mi magával ragad, s utána mindent tagad.

Most akkor mondjam el neki? S majd a szememre veti?

Pedig nekem is fáj, engem is éget,

… hogy gyűlölöm az emberiséget…

Köszönöm :)