Hogyan legyek olyan táncos, aki érzelmeket tud átadni?

Attól is függ, milyen táncról van szó. Vannak olyanok, ahol széles művigyor kötelező, aztán vagy tetteted, vagy tényleg így érzel, ez majd kialakul. Versenytáncoknál pl. tipikusan ez a helyzet.

Egyébként a test-tudat rutinjának a kialakulásával, amikor már készségszinten minden végtagod, ujjad akkor, ott és úgy van, ahogy szeretnéd, nem görcsösen táncolsz, hanem felszabadultan, élvezed a zenét, akkor magától kiül az arcodra az élmény.

Minden táncban van valami történet, érzés amit át akarsz adni. Feltehetőleg a zene amire táncoltok is szól valamiről (pl. jól szórakozom, hiányzik valaki,..). Gondold át milyen tartalmat, érzést, tudnál belerakni és abba éld bele magad.

Egyébként szerintem a tanárod nem erre gondolt, hanem arra, hogy hogy állsz ki a színpadra. (szépen kihúzod magad, a közönségre nézel,...)

Az elején minden táncos baromira koncentrál. Ezt tapasztaltabbként/kívülről nagyon látni. Amikor pl. összeszorított szájjal lefele néz a táncos, tuti csak a következő lépésen jár az esze. Kicsit izzadtság szagú, és néha a nézőben is marad egy kellemetlen érzés, még akkor is, ha amúgy patent módon precízen letáncolta az illető a betanult koreográfiát. Ilyenkor az ember néha felmenne a színpadra és megsimogatná a táncos buksiját, hogy "ügyes voltál, nincs semmi baj!"

Ezzel szemben, ha megnézel egy profi szórakoztató előadást, a szerelmes jelenetben lágyan táncol, a haragosban energikusan, a vidámban szertelenül, pont úgy, mint ahogy beszéd közben gesztikulálsz. Így hihető a történet.

Ha valaki felveszi videóra, ahogy táncolsz, nézd vissza, és látni fogod, hogy "hihető"-e a táncos történet-mesélésed, és látod, hogy hol mit érdemes változtatnod, hogy jobb legyen. Vagy kérd meg egy barátodat (aki nem cikizni akar, hanem segíteni), hogy szerinte hol/min kellene változtatnod.

A rutinnal mindenképpen sokat javul, tehát az évek során tuti jönni fog valamennyire.

Viszont van, akinek ez természetes, másnak kicsit figyelnie kell rá, legalábbis bizonyos részeken tudatosan foglalkozni ezzel.

Pl. műkorcsolyázóknál nagy ugrások előtt rendre hosszú másodperceken keresztül látszik az arcukon a koncentráció. Utána meg a széles mosoly. Na hasonlók a táncban is lehetnek. :)