Segítség kérés! Elolvasnátok, amit írtam?

Nagy segítség lenne, ha véleményt is mondanátok róla:

Gravley kisasszony megint mérges lesz – hajtogatta magában minduntalan – Gravley kisasszony megint mérges lesz.

Eltört egy vázát, újra. De most nem akármilyen vázát. A kisasszony kedvencét. Szinte biztos volt benne, hogy ezzel vége. Nem is. Tudta. Tudta, hogy most telt be a pohár. Ha a kisasszony meglátja és szól az úrnak, akkor őt biztosan elbocsájtják. Ráadásul még ajánlólevet sem fog kapni.

Remegő kézzel seperte össze a váza törmelékét és csak reménykedni tudott benne, hogy a kisasszony vagy valamelyik kotnyeles szolga nem veszi észre azonnal. Az étkezőben szerencsére nem tartózkodott rajta kívül senki és az ajtó is zárva volt, így nem aggódott amiatt, hogy valaki meglátta volna. Bár a cserépedény hiánya lehet, hogy vacsorakor szemet szúr majd valakinek. Esetleg az úr unokahugainak, akik szintén szeretnek beleszólni mások dolgaiba, mint a lány szülőfalujában élő vénasszonyok, ráadásul rögtön észreveszik, ha valami megváltozik. Mint például egy igen csicsás váza hirtelen eltűnése.

Gyorsan befejezte a padló felseprését, a törött darabokat pedig köténye zsebeibe rejtette. Majd felviszi őket a szobájába és kér Holden-től valami erős ragasztót, amivel talán összetudja ragasztani és talán vacsorára be is fejezi. Viszont ehhez az kell, hogy ne kapjon aznap több feladatot. Szóval előbb beszélnie kell a komornyikkal.

Miután észrevétlenül becsempészte a darabokat a személyzeti lakrészbe, azonnal megcélozta a szobáját. De nem jutott sokáig, mivel a fehérre mészelt folyosó végén megjelent a komornyik feszes kosztümében és azonnal észrevette szerencsétlen cselédlányt.

Mint mindig, amikor galibát okozott, az őszülő Frider úr most is tudta, hogy mi történt. Valahogyan mindig mindennel tisztában volt, még az éppen akkor történt dolgokkal is, amikről más még csak nem is sejtett. Emellett azt is tudta hova kell mennie, hol van rá szükség a Gravley Birtokon. Az egész birtokot úgy ismerte, mint a saját tenyerét. Ő dolgozott ott a leghosszabb ideje, először kisinasként kezdte, majd odáig jutott, hogy a Nagyságos úr  teljesen a bizalmába fogadta. De a személyzet körében is kivívta magának a tiszteletet, senki sem mert neki ellentmondani. Teljességgel kifogástalan fekete kosztümében és tökéletesen fésült szürke tincseivel, ő volt a komornyikok példaképe. Valamikor fiatalkorában nagyon jóképű lehetett, a személyzet női tagjai bármit megtettek volna érte, a férfiak pedig felnéztek rá. Ugyan, Frider úrat ezek nem érdekelték és egyedül a munkájára összpontosított, ha segítség kellett valakinek nem habozott azonnal cselekedni.

Bár meglehet, hogy a vén komornyik valójában nem is ilyen csodálatos, hogy a szakácsnő ábrándjaiban és a való életben teljesen másmilyen a személyisége. Erna nem tudhatta biztosra, mivel alig két hónapja cseléd a birtokon és az elfogult Maril asszonyság szavainak nem mindig szabad hinni. Tudniillik nagyon régóta szerelmes már Frider úrba és több mint valószínű, hogy csupán a viszonzatlan érzelmek beszélnek belőle.

Hosszas gondolatmenetéből a komornyik rázta ki köhintésével, amivel sikeresen felhívta magára a lány figyelmét.