Mi az alapvető különbség a régi és új játékok között?

Az én véleményem két szempont alapján:

1. A régebbi játékok lineáris építkezést mutattak. Egy pontból indultak és mindenképp tartottak valahova. Pl. egy "parasztfiúból" legyőzhetetlen hős, mellyé útja során vált (egyre nehezedő szintek, ellenségek). A rendelkezésre álló lehetőségek és ezzel együtt a látvány (új igénybe vehető játékelemek -fegyver, varázslat akármi ) a játék folyamában bővültek számuk nőtt, erősítve ezzel magát a történeti elem súlyát, ami szintúgy egy végpont felé haladt. Ami fontos, hogy ez a végpont nyújtotta legtöbbször a katarzist.

Sok új játékban, egyből a "katarzissal" kezdenek (csakhogy pergő -kikapcsolást adó- akció legyen pl. bombázzák a várost) így a fentebb említett felépítettség elveszik, így maga a katarzis is veszít erejéből.

2. Korábban a játékokban a játékos jobban magára volt utalva. Egyes szinteken többet kellett gondolkodni. Ma a könnyű kezelhetőség a fő szempont (kinek lenne kedve fáradni, mikor csak szórakozni akar?). Szerintem azáltal, hogy a program (túlzottan) segít, kicsit disszociálunk/kiválunk a játékból. Már nem a "játékmester" birodalmában vagyunk, hiába küldi a sötétség nagy létszámú seregeit, mégis mintha segítene nekünk.

Természetesen több szempontot is meglehet vizsgálni, én most inkább a tartalomra koncentráltam.

Éles határ nincs (régi-új), inkább tendenciák érdekelnek.

Akinek van ötlete írjon!