Tudtok olyan katonas jatekot mondani, ami gepigeny szempontjabol megfelel a gta san andreas-nak?

#11: "szenvedjünk"? Testvér, nekem 700 ezer forint a fizetésem, havi 2-3 játékot meg sem érzek. Melyikünk szenved jobban? Te a zsebpénzedből/minimálbéredből, vagy én a fenti összegből?

Nem nagyzolásképpen írom a fentieket, de nehogy már az legyen a hülye, aki jól keres, és megengedheti magának az eredetit! Ha mi nem vennénk meg, akkor nektek sem lenne mit lekalózkodnotok. Ha mi nem vennénk új autót, nektek nem lenne jó minőségű használt kocsitok. Mégis valahogy mindig mi vagyunk hülyének beállítva, nem pedig azok, akik minimálbérért robotolnak, és lenézik azt, aki többre vitte náluk.

#17: Erdélyi zsákfaluból származom, a szüleim rokkantnyugdíjasok voltak, gondolhatod, mennyire felvetett minket a pénz. De 17 éves koromban már piacozni jártam a magam által termelt zöldséggel, kimaradtam a középiskolából, hogy eltartsam a családot, fóliasátrakat, földet vásároltam, disznókat, nyulakat tartottam, gyerekfejjel 10-12 órákat dolgoztam. Mikor a szüleim meghaltak, átköltöztem Budapestre, kiváltottam a vállalkozóit, boltot nyitottam, mellette végre leérettségiztem. A vállalkozásom tönkrement, elmentem egy autókereskedésbe dolgozni, mellette egyetemre jártam. Utána biztosítási ügyintéző lettem, mellette két pénzügyi tanfolyamot végeztem egyszerre. Meghalt a barátnőm és a kislányom, elveszítettem a lakásom, munkásszálláson vegetáltam egy éven át. Voltam Tesco árufeltöltő, újságkihordó, motoros futár, amíg újra a magam kezébe nem vettem az életem, mert nem akartam életem végéig havi 150-ért melózni. Dolgoztam bankban, minisztériumban, pénzügyi alapkezelőben, mellette megtanultam három idegen nyelvet. Úgyhogy nekem ne oszd az észt, nekem soha senki nem rakott semmit a seggem alá, inkább mindenki csak keresztbe tett nekem. És aztán jön egy tizenéves gyerek, és kioktat arról, hogy működik az élet, és hogy én el vagyok szállva magamtól. Engem ne!

Sok szegény emberrel beszéltem már, próbáltam rajtuk segíteni, ajánlottam nekik munkát, de a legtöbbjük még arra sem volt képes, hogy beadjon egy önéletrajzot, elvégezzen egy ingyenes tanfolyamot, vagy 20 km-t ingázzon kétszer akkora fizetésért. Az ilyen ember sosem fogja semmire vinni az életben, csak irigykedik/gyűlölködik arra, aki megpróbálta, és sikerült neki.