Melyik a legszebb zene, amit ismertek?

Kinek mi. Nekem ez:

https://www.youtube.com/watch?v=d02GjsTS-X8

Legszebb

[link]

Hasonlóan érzek, mint a 4-es, így több zenét fogok küldeni, amik szerintem mind különbözőképp szépek.

The Mayan Factor - Ventriloquist

https://www.youtube.com/watch?v=niS4rJtbPcg

Ennek a zenekarnak az első két albuma egy olyan mélyre hatoló érzelmi töltetet hordoz magában, mint semmilyen más általam ismert zene, így nem is nagyon tudom szavakba önteni a varázsát. Talán ezt a számot mondanám tőlük a legszebbnek, de nem gondolkoztam rajta sokat, mert tudom, hogy kb. lehetetlen lenne egyet választani.

Philip Glass - Knee Play 4

https://www.youtube.com/watch?v=VJkHPgWDpwM

Glass és Riesman Einstein On The Beach című avantgárd operájának '78-as felvételét minden idők legzseniálisabb, leglehengerlőbb, és legszebb zenei művei egyikeként tartom számon. A Mayan Factor diszkográfiához hasonlóan innen is nehéz egy konkrét számot kiragadni, mint a legszebb, mert egyik különálló rész sem adja át a teljes album varázsának egészét (de azért persze külön is elég gyönyörűek), úgyhogy csak találomra választottam egy rövidebbet.

Porcupine Tree - Way Out Of Here

https://www.youtube.com/watch?v=Uuj9XjwArAk

Ez az élő felvétel egy katartikus élmény volt számomra, mikor először hallottam; ez rántott be engem a Porcupine Tree, meg Steven Wilson munkásságába, és introspektív, melankolikus értelemben vett szépség kategóriában máig az egyik kedvencem.

Sun Ra - Springtime Again

https://www.youtube.com/watch?v=aAshnB-SXXk

Sun Ra állította magáról, hogy egy másik bolygóról jött a Földre, hogy átadjon valamiféle kozmikus bölcsességet, és bár realisztikusan nézve a f#szi inkább csak teljesen őrült volt, a zenéjét hallva néha kicsit elhiszem neki. Ez a szám, mint sok más avantgárd/spirituális jazz, egy egészen másik világ kapuját nyitja meg az ember előtt - de a műfajhoz képest szokatlanul lágy, kellemes módon teszi azt.

Nujabes - Luv Sic 3

https://www.youtube.com/watch?v=UyoYf7rZVGI

https://www.youtube.com/watch?v=_qU2MXeAz1E

Bár nagyon sok hip-hop-ot hallgatok, ritkán használom ebből a műfajból kikerülő művekre a "szép" jelzőt, viszont a műfajban alkotó kedvenc zenészem (aki nem is egy rapper volt, hanem egy producer) pont hírhedten gyönyörű számok/albumokat csinált. Tőle muszáj vagyok két számot küldeni: egy olyat, amiben van rap, meg egy olyat, amiben nincs.

Coil - Going Up

https://www.youtube.com/watch?v=IcOcNF1S2hk

Nyomasztóan sötét, gyászos hangvételű dalok közül talán ezt mondanám a legszebbnek, meg egyben a kedvenc albumzáró dalomnak is. Ahogy a videó alatti top komment jól leírja: "ezen szám meghallgatása után az egyetlen dolog, ami helyénvalónak érződik, az egy hosszú csend" - főleg ha az ember az egész Ape Of Naples lezárásaként hallja.

Boards Of Canada - Music Is Math

https://www.youtube.com/watch?v=F7bKe_Zgk4o

A BoC szépsége egészen egyedi, egyfajta keserédes nosztalgia, ami érdekes módon teljesen generáció-független. A zenéjüket hallgatni olyan érzést kelt, mintha emlékek törnének elő, csak épp konkrét emlékek nélkül. Valahogy sikerült zenébe önteniük azt a ködöt, ami az ember kisgyerekkori emlékeit elhomályosítja.

Gojira - Ocean Planet

https://www.youtube.com/watch?v=UvumbKmKuXM

A Gojira munkássága tele van tökéletes példákkal arra, hogy kemény hangzású, torz vokálos zene is tud gyönyörű lenni. Ezt a dalukat mondanám talán a leghatásosabbnak, meg kedvencemnek tőlük.

Björk - Jóga

https://www.youtube.com/watch?v=loB0kmz_0MM

Pozitív hangvételű popzenéből talán a legszebb, amit ismerek.

２８１４ - 新宿ゴールデン街

https://www.youtube.com/watch?v=uVWwb8B9_ew

Viszonylag sok olyan zenét hallgatok, ami valamilyen értelemben magányosnak érződik, ezek közül viszont kevés az olyan, ami a magány pozitív arcát mutatja. A Birth Of A New Day című album nagyon jól átadja a késő esti, nagyvárosi, jó fajta egyedüllét érzését; ez a szám a kedvencem róla.

Merzbow - Music Machine

https://www.youtube.com/watch?v=SwwpAwA8u4Y

A végére hagytam a leginkább unkonvencionális szépséget. A hip-hop-hoz hasonlóan zajzenére is ritkán mondom, hogy "szép"; nem szoktam érzelmeket keresni ebben a műfajban, mert ez a fajta zene szerintem elsősorban a nyers, formátlan hangzásról szól, nem nagyon van mit "belelátni", még olyankor sem, amikor tradicionálisan "zenei" elemek kerülnek benne felhasználásra. Merzbow Merzzow című albuma viszont egyike a kevés kivételnek. Ez az album szerettette meg velem a zajt, és valahányszor újrahallgatom, mindig kicsit meglepődök, hogy mennyire egy evokatív, meg grandiózus album; szinte minden szám furcsán szép rajta.

Tényleg kb. lehetetlen egyet kivalasztani, kicsit megszaladt a kezem...:D

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]