Felnőttként érdemesebb hegedülést folytatni, vagy nekiállhatnék zongorázni, ha az jobban vonz?

Kamaszként volt egy hegedűs-szerelem korszakom, miután a zongora tanulásról le kellett mondjak tanár hiányában.

Csupán 2 évig hegedültem, de nagyon intenzíven, nagyon-nagyon szerettem, és napi több órát is gyakoroltam.

Azonban a szenvedély alább hagyott, költöztem, nem tudott jönni velem a koliba a hegedű, de mindig ha hazajárok a szüleimhez, akkor simán gyakorlok egy nap 3-4 órát szüntelenül, és próbálok felzárkózni a régi szintemre - nem mondom, hogy felejtek, mert minden megvan a fejembe, csak a kézügyességem lankadt főként.

Azonban most, hogy lehetőségem lenne zongorázni tanulni igencsak vonz.

Ugyanakkor sok helyen hallom, hogy felnőttként nem érdemes belekezdeni új hangszerbe, és meglévő tudást érdemes fejleszteni. És valamilyen szinten azért is frusztrál a zongora gondolata, mert kicsik a kezeim, rövidek az ujjaim.

Mindenképp folytatnám a zenélést, de jelen pillanatban (illetve már évek óta játszadozok a gondolattal) a zongora közelebb áll a szívemhez. Érdemesebb lenne mégis a hegedülést folytatni?