Az új Dalriada lemezhez mit szóltok?

Első hallgatásra nem jött be. Sokadik hallgatásra is kicsit vegyes a véleményem. Rengeteget fejlődött az együttes a Fergeteg-Jégbontó-Kikelet trió óta, sokkal profibb a hangzás minden téren minden egyes kiadott albummal. Főképp a szövegeket emelném ki; a legtöbb zenében számomra nekem az ének is csak egy a hangszerek közül, és ha jól hangzik, akkor nem érdekel, miről dalolásznak. A Dalriadánál ez nem így van, többnyire nagyon dallamosan megfogalmazott, irodalmilag igényes a legtöbb szövegük. Lásd ezen az albumon a Betyár-altatót, kedvenc soraim:

"Éji tündér, moha-menedék,

törli nyomát, rejti léptét,

kilenc vármegye pusztázója

hiába vallat hold fényét.

Nyargal a szél, vele szalad a legény,

kedvese várja út mentén,

nem sejti még ég madara sem,

árnyék jöttét éj mélyén."

Több olyan nóta is van a lemezen ettől függetlenül, ami szerintem inkább a populáris refrénmetálhoz áll közelebb (élén az Örökséggel, ami korábban Csillagok dala címmel jelent meg; émelyítő az a refrén, de meg kell hagyni, a szövege ennek is tetszik). Ezekkel szemben ott a Betyár-altató, ami remekül megfogalmazva mond el egy történetet kiváló, egéz összetett hangszereléssel; az Őszelő, ami tipikus, de nagyszerűen kivitelezett dajdajmetál; vagy az Ezer élet, ezer csillag, amivel a Dalriada is felült Trianon-vonatra, de ezerszer szofisztikáltabban járták körül a témát, mint a legtöbb mainstream zenekar. Összességében az a 3 szám, amit kiemeltem, abszolút kedvenceim közt vannak a zenekartól, de az album egésze, úgy gondolom, gyengébb lett a Nyárutónál, a kedvencem pedig továbbra a Napisten hava és az Arany-album marad.