A dallamos vagy inkább a nem dallamos monoton zenék a vidámabbak?

Nem nagyon lehet egy-egy konkrét zenei elemről kijelenteni, hogy milyen érzelmi hatást fog kiváltani, mert azt végső soron mindig az összkép adja. Adam Neely-nek van egy jó videója erről, ahol az "a D-moll a legszomorúbb hangnem?" kérdés kapcsán azt boncolgatta, hogy pl. a hangszín egy ritkábban emlegetett, de annál inkább fontos összetevője egy zene érzelmi hatásának: pontosan ugyanaz a dallam akár drasztikusan más hatást kelthet más és más hangszeren játszva.

Az általad kiragadott "monoton vs dallamos" dichotómia még ezen felül is túl általános szerintem. Ha a fentebb elmondottaktól el is tekintünk, egy "dallamos" zenének nyilván lehet nagyon vidám, vagy nagyon szomorú dallama; pusztán a melodikusság ténye nem határoz meg semmit.