Vannak, akik rajtam kívül nem annyira a dalokat, hanem az instrumetnális zenét szeretik, a komolyzenét leszámítva?
Elég ritkán botlottam bele ilyen érdeklődésűekbe. Vannak persze minőségi módon megírt dalok is, jó dinamikával, hangszereléssel, de ez nem valami gyakori, és nem is a dalszerkezet vonz igazán, mert az sablon. A komolyzenét meg öncélúan túlagyaltnak vélem, ritka kivétellel.
Az egyedi, kísérletező zenéket imádom főleg. (Experimental.) De a rögtönzött is lehet minőségi, adott esetben.
Mindenkinek meghagyom, amit szeret, azonban keresek hasonszőrűeket, nem kifejezetten progresszív zene rajongókat, bár közöttük akadnak olyanok is, akik -szerencsére- nem sablonosak. Számomra a Dream Theater azonban többnyire sablonos, egyik prog zenekar utánozza a másikat, kevés kivétellel.
Ha meg valami egyedit mutatok, a többség sajnos nem hallja ki a finom eltéréseket, egyéni ötleket, sajátos önkifejezést, érzelmeket, sokszor a bonyolultságot sem, mert összefolyik a zene a füleikben...
Nem bántásképp mondom, hanem tapasztalat. Tiszteletben tartom, ki mit szeret, viszont kár, hogy sok értékes, egyedi zene esetén hiába mutatok rá, milyen különleges és egyedi, csak hallgatják sokan, hallgatják, és nem veszik észre, amit mutatok.
Mint, ha, mondjuk, egy gyémánt nyakéket mutatnék be, mondom, nézd, itt a csiszolt gyémánt rajta, a másik meg csak bambul, mondván: "melyik műanyag foglalatot is kell nézni?" Ha rámutatok a csiszolt gyémántra, akkor egyesek megint bámulnak, hogy "ja, arra a műanyag bumszlira gondolsz a foglalatra illesztve...?"
Nem, nem... a gyémánt az nem műanyag!
Néha kissé magányosan érzem magam a zeneszeretetemmel... Alig akadnak, akik értik, érzik az igazán egyedi zenéket... Nyilván az egyedi se mndig kifejező, vagy elmélyült, de közülük számos az, amely engem igazán lelkesít. Ez van.
Akit más lelkesít, meghagyom nekik, tisztelettel. Még annyit szeretnék elmondani, hogy a sznobokkal nem egy nótát fújok, hogy úgy mondjam... Én szívből szeretem A zenét.
Engem nem az érdekel, melyik szaklap melyik menedzsere mennyi pénzért milyen jókat ír az adott zenekarról... A saját hallásommal hallgatom a zenét, márpedig van hallásom.
Az ízlés más kérdés. A mélység és egyéni önkifejezés azonban objektív tényezők.
Az egész Másfél évetművet ismerem. Köszönöm nektek a válaszokat, meg fogom majd hallgatni ezeket is.
#8, nem arról van szó, hogy nem tudok mit kezdeni a komolyzenével, hanem már kicsi koromban felfedeztem magamnak, és találtam is több értékes művet, meg azóta is, a komolyzenében.
Én azt fogalmaztam meg, hogy a komolyzenei világ nagy részét sajnos öncélúan kiagyaltnak, unalmasnak tartom. Csak egy kis része tetszik.
válasza:Lehet, hogy nem hangsúlyoztam eléggé:
EGYÉNI, KÍSÉRLEZETŐS zenékre utaltam. Alig akadok ilyen emberre, rajtam kívül, sajnos. Pedig jó volna.
Pl:
PRIMUS zenekar;
MESHUGGAH zenekar, 1998 óta;
MÁSFÉL zenekar.
Ezeket linkeltem, kivéve Primust, de akkor legyen ilyen is:
Primus - Tommy The Cat:
Légyszi, olvassátok el, amit a kérdésem kiírásánál hosszan írtam. Azért hosszú, mert kivételes ízlésűeket keresek, mint amilyen én is vagyok.
Egyébként nem zenéket keresek -abban a bőség zavara-, hanem embereket, akik az egyéni, kísérletezős zenéket IS kedvelik.
(Ez nem jelenti azt, hogy átlagos zenék közül semmit se szeretnék...)
#7
Az első link delta blues, hangszeres ugyan, de én eredeti, sajátos, kísérletezősekre utaltam.
A második linked meg sablonos metal zene, ne haragudj...
Mint utaltam rá, nekem még a Dream Theater is sablonos, pedig ők progresszívek. Ez meg valami haj-metal sablon...
#8
Igen, a Kong jó, évekkel ezelőtt több albumát is hallgattam. Nem kizárólag instru, viszont elég jó prog/psy zenekar.
Hatalmas Depeche Mode rajongó vagyok, és igen, akad néhány istru számuk is. :)
Ők is újítók voltak a maguk korában.
És igen, a KORAI időszakukból az LGT-nek voltak prog rock számaik, olykor instru. :)
Neked írtam privit. :) Nem biztos h hasonló az ízlésünk, de lehet rá esély ezek alapján.
#9
nem rossz.
#10
Children of Botom: ennek az albumnak az első számát meghallgattam, a legközelebb a power metalhoz áll, ami a lehető legtávolabb áll tőlem.
Convenant: a szimfónikus metalt se szeretem.
#12
A kérdést megérted, ha a kezdő kíírásomat végigolvasod. ;)
Rögtön utána linkeltem három zenét is.
válasza:#14
Még egyszer tehát:
Egyébként nem zenéket keresek -abban a bőség zavara-, hanem embereket, akik az egyéni, kísérletezős zenéket IS kedvelik.
Embereket. Nem zenéket.
válasza: válasza:Ez a kérdés már volt pár évvel ezelőtt, akkor valami 30 válaszon keresztül vitatkoztunk azon mi klisés, meg mi nem.
Én ezt elengedném a helyedben #16, #14.
Amúgy a kérdezőnek én ajánlom a Chat GPT 4-t, az már egész nagy tudásbázissal bír és kielégítő választ fogsz kapni.
válasza: válasza:Én szeretem a kísérletezős dolgokat. De gondolom nem csak ennyi választ szerettél volna, szóval ajánlok is egy kedvencet:
Believer.
A Dimensions albumuk egészen elképesztő.
Keresztény alternatív trash metál elvileg a műfaj, de szerintem nem lehet bekategorizálni. Nem teljesen instrumentális, de az ének egyáltalán nem a szokásos szerepét tölti be zene mellett. Nehéz megfogalmazni, inkább hallgasd meg.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!