Létezik olyan, hogy zenei fejlődés?

Vannak zenei stílusok, amiket általában később, felnőtt fejjel szeret meg az ember. Vagy legalábbis azután, miután a könnyedebb műfajokban "kiélte" magát. Persze, ez nem törvényszerű, de azért jellemző. A zenei ízlés függ ezek szerint az ember érettségétől, jellemétől is? Netán élettapasztalatától? A zenében is vannak olyan fokozatok, mint az irodalomban: ifjúsági, ponyva, magasirodalom? Most nem pl a gyerekdalokra gondolok, hanem a stílusok egymáshoz való viszonyára. Egy jazz rajongóból nem igazán válik rapper, fordítva talán még elképzelhető, pár év elteltével. Én mondjuk nem igazán tudom értékelni a jazzt, de a környezetemben lévők szerint ehhez már egy magasabb szinten kellene állni. :)