Az improvizálásra gitáron van valami iratlan szabály?

Tök mind1,jól hangozzon számomra az a lényeg egy improvizációnál.Pont az a lényege,hogy azt játszol amit akarsz,ebből következik,hogy nincsenek szabályai az improvizációnak.

A skálázás, technika, sok-sok gyakorlás mind arra valók, hogy az az ötlet, amit legbelül megszületik (amit játszani szeretnél), szépen és pontosan szólaljon meg.

Mondjuk úgy, hogy eset függő. Vannak olyan zenei műfajok, ahol például az improvizált szólónak ajánlott követnie az akkord menetet, figyelve az alterált hangokra is. Szóval szabályok szerint is lehet improvizálni, de a könnyűzenében általában nem alkalmaznak ilyesfajta szabályokat.

Az egyértelmű, hogy követni kell az akkordmenet, az alterált hangokat pedig főleg célszerű tisztázni a többiekkel. Viszont az akkordmenetet követni nem azt jelenti, hogy tudom azt,hogy pld. Dm7-G7-Cmaj7, mert abból inkább skálakeresgélés lesz. Az akkordmenetet érezni kell. A minap zenéltünk az egyik barátommal. Tettünk egy kísérletet:megmutattam neki egy dalt kb. 5-6 verzióban, különböző stílusban különböző szólisták előadásában, aztán beraktam a dal backing track-jét. És a haver ráérzett. Nem tudta megnevezni az akkordmenet, de már annyira a fülében volt a dallam és a harmóniaváltások, hogy érzésből is egész jól tudott rá improvizálni. Persze akkordozni nem tudott rá. Na, ott már jó, ha tudja az ember, hogy amit hall, az micsoda. Bocs, hogy ilyen terjedelmes voltam. :)

Pont könnyűzenében fontos, hogy a rögtönzött dallam passzoljon az akkordmenethez, hiszen ebben az esetben KÖNNYEBB befogadni a dalt az egyszeri zenehallgatónak is. De amúgy rajtad áll az egész. Én például többnyire a freejazz és a noise-punk világában mozgok, ahol rohadtul jó, ha minden totál disszonáns és az egész megerőszakolja a hallószerveidet. De ha néhanapján valami fusion-metált nyomatok, akkor azért általában odafigyelek arra, hogy fekvésben maradjak. (Hacsak nincs kedvem valami kromatikus daráláshoz.)

Sőt, ha kortárs-klasszikus jellegű zongoradarabokban gondolkodom, akkor is előfordul, hogy szándékosan kilépek a fekvésből. Szeretem ilyen módon ledarálni a hallgatóságom azon tagjait, akik nem elég nyitottak a szokatlan dolgokra. :D

Minden csak szokás kérdése. A disszonancia legalább annyira fontos mint a skálahangok. Minden hang jó valamire. Ha nem skálahang, akkor jó átvezetésre, hangnemen kívüli dallamalkotásra, stb. Lehet használni mind a 12 hangot minden hangnemben, csak nem mindegy, hogy hogyan. Persze ez már nem a Hooligans és a moll pentaton esete. :)