Van itt olyan "gitáros", akinek ha megtetszik egy dal, megpróbálja eljátszani anélkül, hogy nekiállna tabot keresni?

Tudod, én gitározni jóval később kezdtem, azelőtt zongoráztam. Amikor a sulizenekarban játszottam anno, nemhogy internet, de még CD-s magnó sem volt. A rádióból felvett zenéket próbáltuk szalagról lefülelni. Tapoasztalatból mondom: amire magadtól jössz rá, az sokkal jobban rögzül. Aki pedig pld. improvizálni szeretne, annak nem árt, ha olyan szintre fejleszti a hallását, hogy hallás után is el tudjon játszani bármit.

A kevésbé jó szakács is főzhet jó kaját receptkönyvből, de az igazi séf ösztönösen is össze tud dobni valami istenit, ha adsz neki pár hozzávalót. :)

Amikor az én generációm kezdte, nem nagyon volt hozzáférhető tab, mert internet se volt.

Addig hallgattam a számot, amíg a szóló a "fejemben volt", vagyis el tudtam dúdolni az egészet kivülről. Aztán elkezdtem megkeresni hozzá a hangokat, a dallamot, ha nagyjából megvolt, jött az, hogy fogtam a kazettás magnót és lépésről lépésre finomítva próbáltam vele játszani, sokszor tucatnyiszor visszapörgetve ugyanazt a pár másodperces részt, míg eltaláltam a legpontosabban.

Azért meg kell mondjam, utólag tabról nézve kiderült, hogy sokat tévedtem, főleg abban, hogy nem a leghatékonyabb módon csináltam, tehát néha más fekvésekben, más megoldásokkal...

15 vagyok, fél éve gitározom, én is szoktam hallásból, jó kis szórakozás, fejleszti a hallást.

Attól, hogy egy tabból mindent megtanul az ember, nembiztos, hogy halja is, és majd később megkapja az összefüggő hangokat.