Mi a kulombség a rock, az emo, punk és a metál zenék kozott?

Valamilyen szinten mindegyik a lázadásról, a társadalmi konvenciókkal való szembenállásról, az önmegvalósításról, de összességében arról szól, hogy érezd jól magad a világban és hallgasd azt, és csináld azt, ami jólesik.

Nagyon általánosítva:

Rock: csajok, szabadság, motorozás, ne hagyd magad a világban.

Emo: passz

Punk: nincs jövőnk, mi mégis itt vagyunk. Nincs helyünk a társadalomban, de vajon a többieknek van? Kit érdekel, lejmoljunk és igyunk még egyet.

Metal: a világunkban való csalódás és az emiatt felhalmozódott düh kiadása. Sokszor akkora mértékű a csalódás, hogy el is fordul a valóságos világtól és inkább a mitológiában, a jó/rossz küzdelmében, hit és valláskeresésben akarja a megoldást megtalálni.

Mindig van kivétel, de

A punkra jellemző a zenei egyszerűség: gyakorlatilag három akkorddal és valamennyi mondanivalóval már követőkre találhatsz.

Metal: hangsúlyos hangszerek és témák. Középpontban a torzított gitár és a rövid terjedelmű, könnyen megjegyezhető, állandóan ismétlődő gitártéma. Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, ezen az oldalon linkelte valaki a metal stílusokról: [link]

A rock lehet háromakkordos szám is, de lehet Pink Floydot idéző monumentális alkotás is.

Valójában csak hallgasd és élvezd azt a zenét, amelyik tetszik.

A rock, a punk, és a metál is gyűjtőnév. Annyi alág van, hogy nem igazán lehet megmagyarázni mi az a punk, vagy mi az a metál.

A legegyszerűbben úgy tudod megállapítani a különbséget, hogy hallgatod őket. Ha kellenek zenék, szólj nyugodtan.

Szigorúan nézve az emo az már punk alműfaj. :D

A rock pedig a piramis csúcsán áll.

Tehát úgy kell elképzelni, hogy elkezdtek egy laza zenét játszani dobbal és gitárral. Persze ez akkoriban már úgymond agresszívebb hangvételű zenének számított. Szövegben még mindig a szerelem, a szabadságvágy volt a domináló. Aztán az idő előrehaladtával ez a zene még inkább agresszívebb hangvételűvé vált. Így fejlődött tovább a zene. Létrejött a metál, aminek szövege inkább az őrületről, tébolyultságról, esetleg sátánizmusról szóltak.

Létrejött a punk, aminek a szövege a társadalom kifigurázására, szidalmazására, a rendszer hibáira, rendszerellenességre épültek. Feltűnik itt is a szabadság, az úgymond semmittevés, a külső elhanyagolása, teljes mértékben szembemenni a társadalommal.

Az emo pedig ahogy a nevében is szerepel érzelmes dalszövegre épített, de zenei alapban inkább a punkra hasonlított, és nem a rockra.

Manapság teljes kuszaság van, és a stílusok vagy teljesen összekeveredtek, vagy kihaló félben vannak.

Zeneileg egyébként könnyű őket megkülönböztetni.

A punkra inkább az erőteljes dobritmusok jellemzőek, hozzá erőteljes gitár. Az ének valahol kiabálásnak mondható.

A metálban inkább a gitár dominál, az énekes vagy hörög, vagy visong, esetleg más, attól függ milyen alműfajban jártas együttesről van szó.

Az emo-t onnan ismered meg, hogy az énekben egyszer agresszíven üvöltöznek, kiabálnak, a zene közepén úgymond átmennek "lágyb***sba", aztán megint jön az agresszív hangvétel.