Tehetségtelennek számítok, ha sorozatosan nem találom el a hangokat éneklésnél egy bizonyos helyen, noha hallom, hogy az ott borzasztó hamis?

Énekléshez nem értek, de az jó dolog, hogy hallásról fel tudod ismerni, hogy valami rossz. Rajzolni tanulok autodidakta módon, és a kérdésről eszembe jutott egy dolog, amiről régebben láttam egy videót.

Az egész lényege, hogy megkülönböztetik, hogy mi az, amit fel tudsz ismerni, és mi az, amire fizikailag képes vagy. Jelen esetben tudod, mikor hamis egy hang, de fizikailag még nem tudod hogy kell tisztán kiénekelni. Ilyenkor az ember azt gondolja, hogy rosszul megy neki. Ellenkező esetben, ha viszont valakinek jobbak a képességei, mint a felismerő képessége, akkor nem látja a hibákat, azt gondolja, hogy neki milyen jól megy az egész (általában ők égetik le magukat tehetségkutatókban meg hasonlókban). Majd a "rosszabb" képesség a kettő közül elkezd fejlődni, és az egész átcsap(hat) a másik állapotba, és így tovább, amíg körülbelül hasonló szinten lesz a kettő. Remélem érthető nagyjából amit írni próbálok.

Belinkeltem őket, angolul vannak. Igaz, ezek rajzolásról szólnak, de szerintem bármire vonatkozhatnának.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=Qb0g_gWrNf8

Én nem hiszek abban, hogy aki tehetséges, az úgy születik, hogy mindent tud, inkább csak gyorsabban képes tanulni az átlagnál. Aki "kevésbé tehetséges" az is eljuthat egy jobb szintre valamivel több idő alatt, sok gyakorlással. (Sőt, sokan akik profik valamiben (sport, rajz, stb.) nem tartják magukat tehetségesnek, úgy gondolják szorgalommal és több év folyamatos gyakorlással jutottak el oda, ahova.) Szóval fölösleges azon gondolkozni, hogy tehetséges vagy-e vagy sem. Szerintem attól hogy nem megy, nem szabad feladni, próbálj változtatni a technikán, próbáld megfigyelni mit is csinálsz pontosan, ha éppen sikerül. Ha szeretnél jól énekelni, egy próbát megér tovább foglalkozni vele, később (akár 1-2 hét vagy hónap múlva) lehet menni fog.