Szerintetek a Metallica nem túlértékelt?

A zenekarok minősége szinte minden esetben erősen albumfüggő, esetleg zeneszám függő.

A Metallica 2.,3.,4. albuma kimagasló művészi teljesítmény, és stílusteremtő, progresszív thrash:

Ride the Lightning (1984)

Master of Puppets (1986)

And Justive for All (1989)

Még nem hallottam olyan Slayer, se Megadeth albumot, amely megközelítette volna bármelyik, említett három Metallica klasszikus album művészi színvonalát,

bár nem ismerem az összes Slayert, se az összes Megadeth-et, de ha tudsz mutatni olyat, állok elébe, meghallgatom.

Justice és Load: ég és föld, a Justice javára, mind kidolgozottságban, mint kifejezőerőben, mind lelki mélységben.

Ettől függetlenül a Master of Puppets-et (1986) tartom a legzseniálisabb Metallica albumnak.

A letisztult kidolgozottság, érzelmi mélységgel mégis mitől volna szubjektív...? Annyiból, hogy beleköthess?

Lehet esetleg olyan szempontot, tényezőt találni, amely szerint egy mestermű is gyenge, vagy középszerű, de az összhatásnak az objektív mércéi a döntőek.

Teljesen más kérdés mindaz, ami szubjektív tényező.

Azonban a kidolgozottság objektív,

és az is, hogy nem öncélúan kidolgozott, hanem kifejező.

Az viszont, hogy érzelmileg -példának okáért- valami kellemetlent (vagy más negatívumot) idéz fel benned egy mestermű, az látod már szubjektív, annak semmi köze a művészi szempontokhoz.

A "Master of Puppets" album mestermű.

Kiválthat kellemetlen érzelmeket egyesekből,

de az nem művészi szempont.

(A hűség -amit kporábban említett valaki- SEM művészi tényező, annak ellenére, hogy az legalább objektív. Pl a Metallica valóban stílust váltott 1992-től, de evvel önmagában semmi baj nincs, sőt, változatosságra utal. Más kérdés, hogy színvonal szerint hatalmasat csúszott lefelé akkortól, az 1990-es évektől.)

Valóban nagy a hype körülötte, de hidd el, hogy anno megérdemelten lettek híresek. A korai munkáik, az első öt album a thrash metál alapköveinek számítanak, ezt nem lehet vitatni. És az is teljesen igaz, hogy amit a Black album után műveltek, az kritikán aluli ahhoz képest, hogy hogy kezdték. És értem, hogy - és igaz, hogy ez nem a bandának róható fel, de a hype-hoz tartozik - idegesítő, mikor egy tinilány kikiáltja magát kemény rockernek, miután meghallgatta a Load-Reload duót meg pár balladát a Black albumról... de hangsúlyozom, hogy a korai munkáik miatt felnézek rájuk.

Hogy túlértékelt-e? Nos, kétségkívül a leghíresebb thrash metál együttes(jó, tudom, már nem thrasht játszanak, de az egyszerűség kedvéért kategorizáljuk így), és az én szubjektív ízlésem szerint nem a legjobb, tehát véleményem szerint nyilván túlértékelt. De ettől még az első öt albumukat szívesen hallgatom.

Amúgy attól, hogy a mainstream médiában meg a divat rockerek körében nem istenítik a Megadeth-t meg a Slayert, igenis elismert zenekarok a szakmában. Ember, benne van mindkettő a Big 4-ban, és joggal egyébként!

Slayertől mindig ugyanazt a kirobbanó energiát és agressziót kapod, amit elvársz egy thrash metál együttestől, viszont ha összességében nézzük, akkor pont emiatt az albumaik nagyon-nagyon hasonlóak, és egy idő után nekem unalmassá válik a dolog... bocs, a Slayer rajongóktól, nekem ez a véleményem, nyilván ízlések és pofonok.

Számomra a nagy négyesből a Megadeth a kedvenc, a favorit thrash metál albumom a Rust in Peace, de az első három album is nyilván nagyon jó. Nekem tetszett a Countdown is, még akkor is, ha nyilvánvalóan rádióbarátabb, de valahogy sikerült ezt úgy megvalósítani, hogy ízig-vérig megadeth-es lett. És a Youthanasia is körökkel jobb kitekintés más stílus(konkrétan alternatív) felé, mint a Load-Reload páros. Persze nyilván a Megadethnek is voltak mélypontjai(Risk, Super Collider), de a 21. században is készültek igenis ütős albumaik, mint az End Game vagy akár a tavalyi Dystopia.

De amúgy ha elhagyjuk a Big 4-t, akkor azt mondom, hogy a régi, nagy thrash metál bandák közül a Testament a legjobb. Náluk is megvannak a klasszikus albumok, mint a The Legacy, The New Order, meg a Practice What You Preach... nekem a Souls of Black nem jött be. De kitekintettek a keményebb, kicsit death metálos színtérre is, és ez szerintem a The Gathering című albumok képében nagyon is jól sikerült, az utóbbi két albumuk pedig igazi, hamisítatlan, thrash anyag, nálam a Dark Roots of the Earth és a Brotherhood of the Snake bekerült a kedvenc thrash albumok közé.

Ah, erről órákig lehetne igazából beszélni haladva szép fokozatosan az undergroundfelé, de mivel a kérdés csak a Metallicára. Slayerre és a Megadethre vonatkozott, így ettől most eltekintek.