Csak szerintem szomorú, hogy az emberek véresen komolyan veszik a Rolling Stone és egyéb magazinok/oldalak által összeállított zenei ranglistákat?

Nem igazán találkoztam még olyannal, hogy valaki saját gondolatai helyett használna professzionális véleményt. Olyannal találkoztam már, hogy valaki a saját véleménye mellett amolyan megerősítésként mutat fel kritikákat, meg toplistákat, de szerintem senki se alapozza azokra az ízlését, csupán van, aki úgy érzi, hogy egyes zenei témával foglalkozó írókkal rezonál annyira az ő ízlése, hogy mer rá adni - még ha nem is ért vele mindig egyet.

Írott zenei médiát nagyon kis mennyiségben fogyasztok, úgyhogy az én példám innentől kezdve a RS, meg a P4k helyett a YouTube-os zenekritikusok lesznek. Azok közül a leghíresebb, meg szerintem manapság a legrelevánsabbnak tartott zenekritikus Anthony Fantano. A csávónak van egy nagyobb cult following-ja, rengeteg ember kíváncsi a véleményére, rengetegen hallgatnak meg mindent, amit ő ajánl és még nem ismerik, nagyon sokat adnak a szavára, viszont azt még nem vettem észre, hogy elvakultan követnék. Amikor értékelhetetlennek minősítette a Meshuggah legújabb albumát, a metálosok agyf#szt kaptak és nagyon elhordták mindennek. De még csak nem is kell olyan messzire menni, hogy valamit konkrétan lehúz, sokszor pozitív értékelésein is felháborodnak emberek, mert nem elég pozitív. Kendrick Lamar legújabb albuma 7/10-et kapott, máig kapja a dühös e-maileket, hogy az az album egy modern klasszikus és hogy ő sz#rt se tud a hip-hopról, ha szerintem nem az. Egy podcast-ben Fantano egyszer azt mondta, hogy amikor a Death Grips Jenny Death című albumát értékelte 9/10-re, azon is sokan felháborodtak, hogy az márpedig egy tökéletes album, és mondta, hogy egy haverja, aki jobban figyeli az ő közösségi médiáját, mint ő maga, mondta neki, hogy a kritika kiposztolása utáni 10 percen belül 2000 ember unlike-olta a facebook-oldalát. Meg ugye a legnépszerűtlenebb kritikája, ami Kanye West My Beautiful Dark Twisted Fantasy-jéről készült, az már hét éve volt és az emberek máig mondogatják neki, hogy mekkorát tévedett az album kapcsán.

Az emberek nagyon szenvedélyesen vallják a zenei véleményeiket, és aki követ ilyen-olyan magazinokat, meg kritikusokat, az nyilván meg fogja említeni az ő szavukat, és szerintem nincs is ezzel semmi baj. Szerintem a baj az, amikor valaki nem érti meg azt, amit te le is írtál a kérdésedbe: a zene szubjektív. Falra mászok attól, amikor valaki "objektív", meg "elfogulatlan" kritikát meg rangsort vár zenei médiumoktól. Az objektív fogalom művészetben nem létezik, azt a kifejezést törölni kell a szókincsből, olyan NINCS, hogy objektíven jó, vagy rossz egy alkotás. A művészet értékét mindenki saját magának a saját mércéjén határozza meg, a művészet körüli diskurzus lényege pedig az, hogy megosszuk egymással a saját perspektívánkat és jobban megértsük, hogy hogyan lehet másféleképp látni azt, amit mi egyféleképp látunk. Azzal, hogy nincs objektivitás, szerintem kötelezően jön az is, hogy az a fogalom, amit te a kommentedben használtál, hogy "nem értenek hozzá" is erősen megkérdőjeleződik. Zenében mindenki azt hiszi, hogy ő érti a legjobban az adott műfaj lényegét, de ez kapásból egy elég ellentmondásos dolog, mivel az egyes zenei műfajok akkora változásokon mennek keresztül a zene természetes evolúciója miatt, hogy a végén nem lesz egy egységes "lényege" az irányzatnak. Persze, lehet mondani, hogy mindig a műfaj gyökerénél, vagy aranykorában lefektetett "szabályok" adják az esszenciáját, és az onnantól való fejlődés meg már csak amolyan elkorcsosodás az eredeti gondolathoz képest, viszont ez a felfogás nem más, mint maradiság. Ha meg a maradiság lenne az alapértelmezett a művészetben, akkor máig népzenét hallgatnánk, meg csendéleteket nézegetnénk.

Tudok olyan metál-elitistákat, akik felbődülnek minden alkalommal, amikor valami ilyen modern melodikus metalcore van jó metálként megnevezve, mert az a stílus szembemegy az ő műfajról alkotott elképzelésükkel, ami olyan szempontból érthető, hogy védni akarják, amiről úgy érzik, hogy az övék, de például az én véleményem meg az, hogy aki szerint a "túl slágeres", meg a "nem elég kemény" jellemzők ellentmondanak a metál alapjaival, azok nem ismerik a metál alapjait, ugyanis az olyan pionírok, mint a Black Sabbath abszolút slágeresek voltak, és máig a legrádióbarátabb képviselői a műfajnak, ráadásul kifejezetten keménynek meg zúzósnak is csak a maguk korában számítottak, manapság egy light-osabb indie rock zenekar is van, hogy hangosabb, meg mélyebbre hangolt, mint valamelyik ősmetál klasszikus. Meg hasonló a véleményem azokról is akik a popzenével állítják szembe a rockot, hogy a pop az értelmetlen és csak táncikálásra van, bezzeg a rock az komoly, tartalmas dolog. Szerintem aki ilyet mond, az nem tulajdonít elég jelentőséget a műfaj legelső képviselőinek, Chuck Berry-nek, Fats Domino-nak, Sister Rosetta Tharpe-nak, akik abszolút könnyed, fiatalos, táncikálós bulizenét csináltak (amit az akkori konzervatívok nyilván a zene legaljának tartottak), amiből fejlődött ki minden, ami ma a rock besorolásba esik. Szerintem az a legjobb, ha nem óriási törvényszerűségeket akarunk mindig kimondani zene kapcsán, hanem a véleményünket, amiről belátjuk, hogy amennyire mi úgy érezzük a másikról, hogy téved, más simán gondolhatja azt rólunk.

Meg még egy gondolat, szerintem fontos azt is tudatosítunk, hogy a kritikus, meg a magazin szerkesztője is ember, aki bár máshogy látja a zenét mint mi, épp csak annyira látja máshogy, mint bármelyik másik ember. Nem kell valamit túlságosan mellre szívni, csak azért, mert egy "szakértő mondta", de ugyanúgy lehet nagy jelentőséget tulajdonítani egy tök hétköznapi ember szavának, ha úgy érezzük, hogy tudunk azonosulni a mondandójával. Főleg, hogy a lehetőség mindenkinek ott van, hogy önjelölt zenei íróvá váljon. Ha sok zenét hallgatsz, tudsz értelmesen fogalmazni, és van internetkapcsolatod, akkor minden lehetőséged adott arra, hogy felcsapj kritikusnak, és ha elég ember talál rád, meg érzi úgy, hogy van mondanivalód, akkor te is lehetsz egy azon zenei hangok közül, akinek aztán az emberek mutogatják a véleményét "látod, a szakértő is ezt mondta!", meg "ez szakértő? nem is ért hozzá" címszavak alatt.

Ez nekem valamennyire célom is, mivel úgy érzem, hogy van mondanivalóm zene kapcsán, amit jól össze tudok szedni. Jelenleg ilyen téren nyilván csak ott tartok, hogy ilyen-olyan helyekre kommentelgetek, meg haveroknak mutogatom a zenéket, amiket találok, de vonz a kritikusi szerep. És csak hogy valami értelmes is kikerekedjen mindabból, amit leírtam: szerintem a zenei író dolga az, hogy elindítson egy párbeszédet, aminek minél több kivesézhető pontja van, meg megismertesse a világgal a saját véleményét, pusztán azért, mert az a vélemény is létezik, ennél többet nem akar, és ennél nagyobb jelentőséget nem is szabad neki tulajdonítani.

(u.i.: vicces amúgy tőled ezt a kérdést látni. Nem te voltál a múltkor a csávó, aki nu-metal kapcsán mindig a "szakértőket" emlegette? :D )

#4

"nem hangzik metálnak zeneileg, sosem hangzott annak, csak keményebb rocknak"

A metál definíciója az, hogy keményebb rock...

"A Core stílusokat meg szerintem vitathatatlanul punk függőnek lehet besorolni."

A metalcore, speedcore, mathcore, stb. kifejezetten tiszta hangzásúak és általában erősen technikásak, ezen két tulajdonság gyakorlatilag a punk antitézise, úgyhogy nem is értem, hogy honnan jött neked ez a gondolat.

#7 Kezdem úgy érezni, hogy bár kifejezted egyetértésedet az írásom iránt, nem nagyon jött át a lényeg. Szerintem az, hogy a hardcore punk is keményebb a nu-metal-nál, pont azt igazolja, hogy nagyon nem tiszták a határok az egyes műfajoknál - mert mint mondtam, nem csak pár modern stílusnál, hanem a műfaj pionírjainál is jóval keményebb pár metálnak határozottan nem sorolt előadó, de attól még a Sabbath, meg a Judas Priest nem lesz kevésbé metál.

A glam metal-os (bár én preferálom a hair metal kifejezést) rész már nem nekem irányult, de ahhoz is lenne egy kis hozzáfűznivalóm, ha nem baj: nem ritka az, hogy a műfajok között van metszet, és egy stílus felölel több másikat is (pl. New Wave). A glam metal szerintem a hard rock és heavy metal olyan szintű poppos felvizezése, hogy emiatt simán rá lehet húzni ugyanazt a besorolást, mert van egy bizonyos uniformitás az előadók között.