Mindig is szerettél csókolózni?

Érdekes kérdés ez és tényleg hiányzik a pontosítás, hogy első csók óta vagy előtte is kérdés?

Én előtte végtelenül fantasztikusan csodálatosnak képzeltem, egészen az első igazi csókomig, ami szörnyen borzasztó volt sajnos. Elsősorban azért, mert akivel megtörtént, elég erőszakos és rámenős volt és én egyáltalán nem vonzódtam hozzá, ám meggyőzött arról engem, hogy jó lesz az nekem, ha előbb megtanulok csókolózni valaki akárkivel, hogy amikor már eljön a tényleg nagy ő, akkor ne legyen ciki, hogy nem tudom, hogy hogy kell csókolózni.

Oké, hozzáteszem, hogy ez olyan régen történt már, hogy akkor még okostelefon sem volt mindenkinél, de még csak internet sem, ahonnan művelődni tudtam volna...

Ehhez képest tiszta nyál lett az egész arcom és elsősorban az undor jellemezte számomra ezt az első alkalmat.

Nem is értem magamat, hogy miért hagytam magam rábeszélni, ezért is írom most ide, hogy mások tanuljanak az én hibámból: a nem az nem. Pont. Csak annak jár puszi és csók, de még érintés is, pláne más, akivel tényleg akarjuk, befűzés, manipulálás, rábeszélés, szóbeli vagy pláne tettbeli erőszak nélkül!!! Nagyon mélyen hiszek abban, hogy azért is volt nekem olyan szörnyű első csók, mert se nem szerettem az illetőt, nem utáltam, de egyáltalán nem ébresztett bennem semmiféle érzelmeket, se nem vonzott testileg sem kicsit sem. Azt mondtam utána, hogy soha többé nem akarok csókolózni senkivel, ha ez ilyen. 14 éves voltam, vagy még annyi sem.

Még szerencse, hogy barátnőmnek is sírtam erről, aki kinevetett, hogy ugyan már, lesz jobb is, és hála neki, hogy mertem mással is megpróbálni.

Akkor viszont megfogadtam, hogy csak olyannal, aki tán örökre velem lesz vagy legalább tetszik annyira, hogy magamtól akarjam és ne azért, mert ő azt akarja, vagy netán még annál is többet...

Aztán 16 évesen volt egy rágós barátom, aki rágózva jött randizni velem, és emlékszem az örömömre, hogy de jó, hogy rágózik, akkor biztos nem kell csókolózni is... Pedig kezdeményezte és én meg annyira meglepődtem, hogy nem is ellenkeztem... Soha nem felejtem azt sem, hogy a rágója átvándorolt hozzám - még most is kiráz a hideg az undortól.

Ehhez az is hozzátartozik, hogy a csókolózás igaziból, nyelvesen végül is előjáték a szexhez. Valószínűleg én pl. ezért sem szerettem csókolózni egészen addig, amíg nem éltem nemi életet...

Illetve ez nem teljesen igaz, de fordítva igen: amikor olyannal csókolóztam 16 évesen, akit iszonyatosan nagyon szerettem és akartam, vele eszméletlen jó volt csókolózni, még most is elolvadok, ha eszembe jut, hogy mennyire nagyon akartam őt mindenestül, és épp ez az, hogy a vele való csókolózásom felébresztette azt a nemi vágyamat, hogy én mindent akartam vele már, ő viszont nálam jóval idősebbként szerencsémre nálam tényleg felnőttebb volt és nem volt hajlandó lefeküdni velem, mert csak 16 éves voltam. Emlékszem az éktelen haragomra rá, hogy miért nem, én már nagy lány vagyok, mindenki csinálja, ám eltelt pár év és már hálás voltam és vagyok neki, hogy ennyire úriember maradt és nem használt ki, ami szerintem ritkaság, pláne, hogy gyakran együtt is aludtunk és mindenki azt hitte, hogy már szexelünk, de sajnos nem, akkor volt sajnos nekem, most meg hálás vagyok neki érte, mert hiába kész a testünk rá, ha lelkileg még nem jött el az ideje. Mindegy is már, hogy mennyire nagyon haragudtam rá emiatt, azoknak a csókoknak az emlékei örökre megborzongtatnak, és az első meg a rágós óta én is nagyon szeretek csókolózni, ám tisztában vagyok azzal, hogy néha, pontosabban ha jó, akkor mindig engem úgy beindít, hogy akkor meg már ne csak csókolózzunk.

Tehát nálam a jó szex jó csókolózással kezdődik és a jó csókolózásról a szex jut eszembe, tehát jobb nem is csókolózni szerintem, ha nincs épp lehetőség vagy kölcsönös szándék folytatni is.

És akkor most én is úgy vagyok, mint a 10-es válaszoló, hogy a jelenlegi partnerem nem szeret sajnos csókolózni és alig csókolózunk és ez szomorú számomra, ám rájöttem, hogy ez tán a kisbabakori szoptatással lehet összefüggésben, hogy nem szoptatta az anyukája és tán ezért nem szeret.

Ha belegondolunk abba, hogy szex során mi minden kerülhet a szánkba, akkor miért pont a nyelv maradjon ki?

Én abszolút előjátéknak tartom, mint egy felkészülés arra, hogy mi lesz később, a nyelvek harca barátságos harc és ölelésekkel teli, ahol szavak nélkül mondjuk egymásnak azt, hogy mennyire akarjuk és elfogadjuk a másik embert, egyszerre gyengéden és szeretetteljesen és erősen is kicsit, de csak a határozottság biztosításához, hogy a másik fél saját döntése miatt van a helyzetben, és nem azért, mert nem tud nemet mondani áldozatként mondjuk.

Szóval én nem mindig is szerettem, ám amikor nem, az rossz tapasztalatom miatt volt, nem a nekem megfelelő emberekkel, amit csókolózás nélkül is tudtam amúgy, hogy nem kéne, mégis belementem, így pórul is jártam, de amióta jó tapasztalataim is voltak, azóta imádom.

És szerintem meg is fogom osztani mindezt a jelenlegimmel is, hátha neki is csak rossz tapasztalatai voltak és ezért gondolja, hogy a csókolózás nem neki való...

Nem

Szerintem unalmas